Tévhitek
Rólunk

Get 24/7 access to a network of 20,000+ vetted doctors Available to help you via chat, phone, and video call! With specialists in over 150 categories, you’ll find a professional for your needs.

Lorem ipsum

Lorem ipsum

Lorem ipsum dolor sit amt

Lorem ipsum dolor

A vallási „agymosás” mítoszának leleplezése

Hamis szakértő – Rick Ross

Ross honlapján minden további nélkül beismeri, hogy több mint egy tucat engedély nélküli deprogramozást követett el felnőtt személyek, főleg keresztények és legalább további ennyit kiskorúak ellen.

Tovább olvasom »

A vallásellenes társadalomtudósok és mások által terjesztett tévhitek egyik jelentős területe az úgynevezett „vallási agymosás” témaköre.

Ez az a teljesen elfogult elképzelés, hogy ha valaki csatlakozik egy olyan vallási csoporthoz, amelyet a megszólaló nem szívlel, akkor csak „vallási agymosás” eredményeként tehette azt. Az egyenlet röviden: „Nekem igazam van. Egyetlen helyesen gondolkodó egyén se teheti meg, hogy nem ért velem egyet. Ezért nyilván agymosást kaptál.” Ezt az elképzelést a társadalomtudósok már évekkel ezelőtt teljesen elvetették, de a vallási kisebbségek elleni propaganda nagy részének hátterében ez áll, és érdemes megvizsgálni.

A kifejezés használata sokkal sötétebb célokat takar, mint csupán azt, hogy nem értünk egyet valakinek az életbeli döntéseivel. Az „agymosás” az az elképzelés, amely szerint az egyén teljes személyisége kitörölhető és kicserélhető testi kínzás és kábítószerek használatával. Az 1940-es évek óta az Amerikai Egyesült Államok kormánya dollármilliókat költött olyan bevethető ügynökök létrehozására, akiknek a személyiségét és a szabad akaratát megsemmisítették – hogy megalkossák a szépirodalomban emlegetett úgynevezett „mandzsúriai jelöltet”. Noha a folyamat során sok életet tönkretettek, teljes sikert soha nem tudtak dokumentálni.

A kifejezést az 1950-es években Robert J. Lifton pszichiáter tette népszerűvé, aki a beszámolók szerint azokat a Koreában harcoló amerikai katonákat tanulmányozta, akiket az észak-koreaiak fogságba ejtettek és megkínoztak, hogy megpróbálják megváltoztatni a politikai nézeteiket, és elérjék, hogy elítéljék a kapitalizmust és Amerikát. Amíg egyes társadalomtudósok állítják, hogy az agymosás gondolatát eredetileg a CIA fejlesztette ki propagandaeszközként, hogy megmagyarázzák, hogy néhány hadifogoly a jelek szerint miért tért át a kommunizmusra, miközben fogságban volt, az „agymosás” kifejezés szilárdan beépült az amerikai kultúrába.

Az 1980-as években Margaret Singer pszichológus, az új vallási mozgalmak önjelölt „szakértője” Lifton munkáját jelentős díjazás fejében arra használta, hogy szakértő tanúként adja el magát kisebbségi vallások elleni polgári kártérítési perekben.

Singer elméletei „nem az új vallások módszeres kutatásán alapultak, hanem egyszerűen átvitték ezt az áltudományos agymosási elméletet az új vallások elleni ideológiai támadásba”.

Ahogy azt Dr. Dick Anthony a Social Justice Research 1999. decemberi számában megjegyezte, Singer elméletei „nem az új vallások módszeres kutatásán alapultak, hanem egyszerűen átvitték ezt az áltudományos agymosási elméletet az új vallások elleni ideológiai támadásba”. Más szavakkal, Singer egyszerűen átvette a CIA agymosás elméletét, és új vallásokra alkalmazta.

Egyetlen vallási kisebbség sem menekült mindent átfogó véleménye elől, miszerint az agymosáselmélet az emberek új vallási mozgalmakban való önkéntes részvételére is vonatkozik.

Singer elméleteit a vallásellenes deprogramozók is felhasználták, hogy igazolják különféle vallások (keresztény és új vallási mozgalmak) tagjainak elrablását, és veréssel bírják rá őket, hogy lemondjanak hitükről. Az indoklás az volt, hogy ha ezeknek a vallásoknak a tagjai „agymosottak” voltak, és nem volt szabad akaratuk, akkor teljesen elfogadható volt az is, hogy kiverjék belőlük a vallási megtérést.

A deprogramozás olyan jogtalan tevékenység, amely számos bűncselekményekben hozott ítéletet és több millió dolláros kártérítést eredményezett a vallásellenes mozgalomban részt vevő személyek ellen. A Cult Awareness Network (CAN) eredeti vezetői olyan deprogramozási bűncselekményekben vettek részt, amelyek 4 millió 875 ezer dolláros kártérítési ítélethez vezettek a csoport és a deprogramozó Rick Ross ellen egy pünkösdi keresztény, Jason Scott által indított perben. Scottot brutálisan megverték, megbilincselték, száját ragasztószalaggal ragasztották be, elrabolták, és akarata ellenére napokig erőszakkal fogva tartották egy a hite megdöntésére indított kudarcba fulladt kísérlet során. A Scott-ügyben döntő esküdtszék megállapította, hogy egyes vádlottak magatartása „olyan felháborító, és annyira szélsőséges volt, hogy túlmutat a tisztesség minden lehetséges határán… kegyetlen és teljesen elfogadhatatlan egy civilizált közösségben”.  John Coughenour USA körzeti bíró külön kiemelte „a Scott úrral szemben tanúsított magatartás elvetemültségét”, és kimondta: „tehát az esküdtszék által a CAN és Mr. Ross ellen megítélt nagy összeg ésszerűen szükségesnek tűnik ahhoz, hogy érvényt szerezzen az esküdtszék döntésének a vádlottak cselekedeteinek elnyomó voltával kapcsolatban, és elrettentsen a hasonló magatartástól a jövőben.”

Singer szedett-vedett elméleteit a tudományos közösség hamarosan megcáfolta. 1987. május 11-én az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) Pszichológiai Társadalmi és Etikai Felelősségi Tanácsa hivatalosan is elutasította Singernek a kényszerítő meggyőzésről alkotott elképzeléseit, miután több társával jelentést nyújtottak be, és munkacsoportot hoztak létre az APA-n belül a kisebbségi vallások által alkalmazott „megtévesztő és közvetett meggyőzési és ellenőrzési módszerek”-re vonatkozóan. Az APA igazgatótanácsa kijelentette: „Általában véve a jelentésből hiányzik az APA általi hivatalos jóváhagyáshoz szükséges tudományos alaposság és az ésszerű kritikai megközelítés.” Az APA igazgatótanácsa figyelmeztette Singert és társait, hogy ne tegyenek utalásokat arra, hogy az APA bármilyen módon is támogatja az általa kifejtett álláspontokat. Ennek ellenére, mivel jövedelmező volt számára, Singer továbbra is hangoztatta azt a véleményt, hogy az újabb vallások „agymossák” tagjaikat. A tudományos közösség gyorsan reagált a „vallási agymosás” elméletének végleges cáfolatával.

1987. május 11-én az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) Pszichológiai Társadalmi és Etikai Felelősségi Tanácsa hivatalosan is elvetette Singer kényszerítő meggyőzésről alkotott elképzeléseit, miután ő és több munkatársa jelentést nyújtottak be.

1989 májusában az Amerikai Szociológiai Társaság, a Tudományos Valláskutatási Társaság, valamint egyes szociológusok és pszichológusok (beleértve az APA végrehajtó tanácsának tagjait is) megismételték az APA álláspontját az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának szóló tájékoztatójukban. Azzal érveltek, hogy Singer vallási agymosásról szóló elméleteinek „nincs tudományos érvényessége”, és megjegyezték, hogy „ha [a kisebbségi vallásgyakorlatból származó kényszermeggyőzés elméletéről] bármilyen mértékben elmondható lenne, hogy egyáltalán van empirikus alapja, ez az alap módszertanilag annyira elégtelen. hogy nem bír semmilyen értékkel.”

Miután az APA elutasította megállapításaikat, Singert és tanítványait a bíróságok eltiltották attól, hogy szakértőként tanúskodjanak a hitüket gyakorló vallási kisebbségek általi „kényszermeggyőzés” és „agymosás” hiteltelen elméleteiről.

1988-ban Singert és elméleteit elutasította az Egyesült Államok District of Columbia-beli Kerületi Fellebbviteli Bírósága is, amely megállapította, hogy az ügy felperese „nem tudott bizonyítékot szolgáltatni arra vonatkozóan, hogy dr. Singer sajátos elméletének, nevezetesen, a gondolatformálás technikáinak… jelentős követői lennének a tudományos közösségben, nem is beszélve az általános elfogadottságról.”

Az elutasítások miatt munka nélkül maradt Singer és egy munkatársa két pert indított az APA és több társadalomtudós ellen, mert állítólag megpróbálták őket anyagilag tönkretenni. Az első keresetet megalapozatlanként elutasították. A második, rágalmazást és összeesküvést állító pert egy kaliforniai törvény értelmében utasították el, amely tiltja az alaptalan, bosszúálló és zaklató pereskedést.

Így nyilvánvaló, hogy a tudományos „vita”, amely arról szólt, hogy bármely vallás „agymossa-e” a híveit, lezárult, és a történelmi érdekességek kategóriájába lett száműzve, mint egy sarlatán pszichológus által keltett előítéletes hisztéria szép példája.

Az elismert szociológusok és vallásszakértők szintén bezárták az ajtót e tudatlan és archaikus szemlélet előtt. Dr. J. Gordon Melton, az Amerikai Vallások professzora a Baylor Egyetemről és az Amerikai Vallások Kutatóintézetének alapítója ezt írja:

Az 1980-as évek vége óta, bár a közvélemény továbbra is eltökélten hisz a vallási agymosásban, a tudományos közösség – köztük a pszichológia, a szociológia és a vallástudomány tudósai – szinte egyöntetűen egyetért abban, hogy a Margaret Singer és kollégái által előterjesztett kényszerítő meggyőzés/agymosás-tézis nem bír tudományos értékkel. A mai napig senki sem állt elő, hogy cáfolja ezeket az érveket, különösen azokat, amelyeket Dick Anthony egy évtizeddel ezelőtt felhozott, és nem fordult meg az a helyzet sem, amelyet Perry London talált az elmélet empirikus alapját képező cikkekkel kapcsolatban. Az 1990-es évek során nehéz volt olyan tudóst találni az angol nyelvterületen, aki hajlandó lett volna kiállni mellette, és úgy tűnt, hogy még maga Singer is visszakozott korábbi álláspontjához képest. Agymosás és kultuszok: Egy elmélet felemelkedése és bukása, amelyet az Új Vallások Tanulmányozásának Intézete adott ki.

A terület más vezető szakértői osztják Dr. Melton nézeteit. Az összehasonlító vallástudomány neves tudósa és egykori ferences szerzetes, Dr. Frank K. Flinn, amikor a Washington Egyetemen dolgozott a vallástudomány adjunktus professzoraként, a Missouri állambeli St. Louisban, megvizsgálta az Egyháznak a tagok vallási rehabilitációjára irányuló programját, és egyértelműen megállapította, hogy az egyház programja összevethető a jezsuita rend és egyes keleti vallások, például a buddhizmus hasonló gyakorlataival – illetve engedékenyebb azoknál.

Hasonlóképpen, az elismert vallástudós, Dr. Juha Pentikäinen, a Helsinki Egyetem Vallástudományi Tanszékének és a Norvégiai Tromsói Egyetem Társadalomtudományi Intézetének volt professzora és elnöke, valamint Dr. Jürgen Redhardt, a teológia és a pszichológia doktora, lelkész, aki a giesseni egyetemen korábban 26 éven át valláspszichológiai professzor volt, és protestáns teológiát tanított, saját tanulmányt készítettek és publikáltak, amelyek megcáfolták ezeket az elméleteket.

2012-ben az Egyesült Államok Kilencedik Körzetének Fellebbviteli Bírósága elutasította a „vallási agymosás” elméletének feltámasztására irányuló kísérletet. A Headley kontra Nemzetközi Szcientológia Egyház és Vallási Technológiai Központ, 10-56266-es számú (kilencedik körzet, 2012. július 24.) perben, a felperes megpróbált bizonyítékot előterjeszteni egy megállapítás formájában, amely Dr. Robert Levine-tól, a meggyőzés és az elmekontroll pszichológiájának önjelölt szakértőjétől, Singer hiteltelenné vált „vallási agymosás” elméleteinek hívétől származott. Dr. Levine állítólagos szakértői véleményt mondott arról a pszichológiai kényszerről, amelyet a felperes állítólag elviselt a Szcientológia Egyháznál töltött ideje során. A kaliforniai központi körzet Szövetségi Kerületi Bírósága elutasította ezeket a bizonyítékokat, mint eredendően megbízhatatlanokat, és minden további nélkül törölte őket a jegyzőkönyvből.

A „vallási agymosás” a fantázia szüleménye; nem más, mint egy tájékozatlan kisebbség találmánya, amelyet arra használnak, hogy az új vallásokkal szemben vallásellenes érzelmeket terjesszenek.

A fellebbezéskor a kilencedik körzeti fellebbviteli bíróság egyhangúlag egyetértett. Ez a testület is úgy döntött, hogy teljes egészében elutasítja dr. Levine „elmekontroll”-elméleteit, mint megbízhatatlanokat, és töröltette az állásfoglalását az aktákból, amikor az Egyház javára döntött, valamint elvetette a hamis állításokat.

A Kilencedik körzet 2012-es Szcientológiával kapcsolatos határozata megerősíti, hogy a „vallási agymosás” egy tudománytalan elmélet, amelynek nincs tényalapja, nincs hitelessége, és nem fogadható el megbízható bizonyítékként a bíróságon.

A „vallási agymosás” a fantázia szüleménye; nem más, mint egy tájékozatlan kisebbség találmánya, amelyet arra használnak, hogy az új vallásokkal szemben vallásellenes érzelmeket terjesszenek.

Legyen tudatában annak, hogy amikor valaki azzal vádol meg valakit, hogy az egyháza vagy a zsinagógája „agymosást” végzett rajta, akkor az illető előítéletek és mesterségesen gyártott hisztéria mély kútjából beszél.