Lawrence Wright kiadóját rákényszerítették, hogy a puhafedeles kiadásban kijavítson közel egy tucatnyi valótlanságot, amelyeket a LawrenceWrightGoingClear.com weboldalon lepleztünk le. Az alapvető tényellenőrzés megelőzhette volna az olyan hibákat, mint például azt állítani, hogy egy egyházi szervezet megszűnt, holott az ma is él és virágzik. Figyelemre méltó továbbá, hogy Wright Going Clear: A szcientológia, Hollywood és a hit börtöne című könyvét az Egyesült Királyságban egyáltalán nem adták ki, miután az ottani kiadóját tájékoztatták a könyv hibáiról.
Sajnálatos módon Wright amerikai kiadója nem korrigálta a könyv számos további hibáját. A LawrenceWrightGoingClear.com oldal bemutatja, milyen nagyságrendű hamis állításokra támaszkodott Lawrence Wright. Részletesen bemutatja azokat a részrehajló antiszcientológusokat, akikkel dolgozott, és az általuk terjesztett komoly valótlanságokat. A weboldal maga 50 000 szó terjedelmű. Az alábbi írást onnan átvéve közöljük magyar nyelven.
Ízelítőként néhány a legsúlyosabb mítoszok közül, amelyeket Wright a könyvében kitalált:
- Wright elmulasztott ellenőrizni egy abszurd anekdotát egy soha meg nem történt bankrablásról. Wright forrása egy szcientológus bankpénztárosról szóló történetet mesélt, de nem léteznek feljegyzések vagy beszámolók arról, hogy ilyen rablás valaha is megtörtént volna. Mint kiderült, forrása egy olyan ügyvéd volt, akit felfüggesztettek és szankcionáltak, és akit a bíróság „vexatious litigant”-nek (azaz rosszhiszemű pereskedőnek) nyilvánított, valamint az ő ügyfele, aki később visszavonta a médiában terjesztett hasonlóan abszurd történeteit. Az egyik ilyen kitaláció például az volt, hogy családtagjai meghaltak a jonestowni tömeges öngyilkosságban – amiről később beismerte, hogy csak kitalálta. Ráadásul Wright könnyedén ellenőrizhette volna az FBI nyilvántartásait, mivel az FBI rendelkezik joghatósággal minden bankrablás ügyében, és minden egyes esetről részletes nyilvántartást vezet. Így azonnal kiderülhetett volna, hogy a rablás soha nem történt meg, és a történet pusztán mítosz volt.
- Wright állítása szerint az egyház „iskolákat” és „bankokat” birtokol Clearwaterben, továbbá a New York-i Szcientológia Egyházat a „legutóbbi szerzeményként” említette meg. Az egyháznak nincs „iskolája” vagy „bankja” sem Clearwaterben, sem máshol.
- Valójában az Egyháznak sehol nincsenek „iskolái” vagy „bankjai”, és a New York-i Szcientológia Egyházat nem mostanában, hanem több mint három évtizeddel ezelőtt, 1979-ben szerezték meg.
- Wright egy olyan forrásra támaszkodott, aki 1959 óta semmilyen kapcsolatban nem állt a Szcientológiával, és aki 1987 májusában és júliusában eskü alatt visszavonta állításait, nyilvánosan beismerve, hogy állításai puszta fantáziálásból és saját képzeletének szüleményeiből fakadtak. Ezek a kijelentések azokra az évekre vonatkoztak, amikor a Dianetika és a Szcientológia kialakulóban voltak, így Wright narratívájának kritikus alapját képezték. Wright azt állította, hogy a forrás „öt évvel később újra érvényesnek nyilvánította a korábban visszavont állításait”. Egyetlen apró gond van ezzel: a forrás 1991. szeptember 16-án elhunyt, tehát nyilvánvalóan nem tett nyilatkozatokat „öt évvel később”. Így az 1987-es visszavonások maradnak az utolsó szavai az ügyben. Ez a weboldal bemutatja azokat a tényeket, amelyeket Lawrence Wright figyelmen kívül hagyott – hogy az olvasók maguk dönthessék el az igazságot.
Nyilatkozat Lawrence Wright könyvéről
Wright Going Clear: A szcientológia, Hollywood és a hit börtöne című könyve annyira nevetséges, hogy egy szupermarket-bulvárlapjába illene. Tele van hibákkal, alaptalan állításokkal és bigott, szcientológiaellenes torzításokkal. Az egyház egy összefoglaló tanulmányt készített, amelyben bemutat néhányat a több mint 200 hibából, amelyet eddig Wright könyvében felfedezett. A brit és kanadai kiadók rögtön úgy döntöttek, hogy nem jelentetik meg, ami önmagáért beszél a mű tényszerű hitelességébe vetett bizalmukat illetően.
Egy 2011. október 14-én kelt levelében, azaz 15 hónappal a megjelenés előtt a Szcientológia Egyház felajánlotta teljes együttműködését, hogy minden kérdésre választ adjon, és minden olyan információt rendelkezésre bocsásson, amelyre Wrightnak szüksége lehetett volna ahhoz, hogy pontosan mutathassa be a Szcientológia vallást, az egyházat, annak vezetését és alapítóját. A Szcientológia Egyház képviselői tizenötször megismételték ezt a felajánlást, miközben a levelek többsége teljesen megválaszolatlan maradt, más esetekben pedig mindössze körülbelül egy tucat „tényellenőrzés” történt, amelyek homályos vagy lényegtelen témákról szóló, kontextusból kiragadott kérdésekből álltak, mint például:
• David Miscavige-nek voltak-e alvási nehézségei, amikor Angliában élt? (12 éves volt ekkor.)
• Négy kérdés volt Hubbard cigarettázásáról az 1950-es és 1960-as évekből, miközben később abbahagyta a dohányzást.
Amikor Wright elfogultságára rámutattak az egyház képviselői, ő valótlanul bizarr cselekedetekkel vádolta az Egyházat, majd amikor kérték, hogy támassza alá állításait, elhallgatott.
Lawrence Wright világossá tette a Szcientológia Egyház számára, hogy nem érdekli az igazság, csak a hazugságok és a túlzások, amelyeket haragos, keserű források tápláltak, akiknek indítékait a gyűlölet és a bosszúvágy vezérelte. Az eredmény egy elfogult mű lett, amelyben több a fikció, mint a tény.
Az Egyház együttműködési szándékának semmibevétele sértő volt, és az is marad. Végül Wright visszautasította az egyház ismételt felajánlását, hogy segítsen neki könyvét tényszerűvé tenni. Az Egyháztól származó információk helyett inkább egy kis csoport keserű hitehagyottat keresett fel, akik közül sokan saját magukat is hazugnak vallották, és akiket kötelességszegés vagy erkölcstelen viselkedés miatt küldtek el a Szcientológia Egyházból. Ezeknek a személyeknek az állandóan változó történetei az elmúlt években folyamatosan megkérdőjeleződtek:
1. Marty Rathbun, akit több mint egy évtizede távolítottak el kötelességszegés miatt, maga is elismerte, hogy hazudott a médiának ugyanazokról a vádakról, amelyek Wright Going Clear: A szcientológia, Hollywood és a hit börtöne című könyvében is szerepelnek. Egy újságnak beismerte azt is, hogy hamis tanúzásra buzdított és akadályozta az igazságszolgáltatást.
2. Mike Rinder, is számos alkalommal mondott ellent önmagának: Wrightnak állította, hogy egy bizonyos vád igaz, miközben egy másik médium felé „ostobaságnak” nevezte ugyanazt. Amikor pedig egy televíziós interjúban megkérdezték tőle: „Ha korábban hazudott, honnan tudhatjuk, hogy most igazat mond?”, Rinder így felelt: „Nem tudhatják.” Őt is kötelességszegés miatt távolították el a Szcientológia Egyházból.
3. Marc Headley ugyanarról a bulvárpletykáról három különböző változatot adott elő. Egy szövetségi perben vad vádakat is megfogalmazott a Szcientológia Egyház ellen, melyeket a bíró végül elutasított, miután Headley eskü alatt beismerte: kétszer is adott el történeteket bulvárlapoknak. A bíró 40 000 dollár megfizetésére kötelezte Headley-t és feleségét, hogy megtérítsék az egyháznak az alaptalan keresettel szembeni védekezés során felmerült jogi költségeit.
Ezeket és más forrásokat gyakorlatilag az erény megtestesítőiként állították be.
A Szcientológia Egyház ötször is kérte a kiadót és Wrightot, hogy biztosítsanak számára kéziratot, hogy segíthessen az anyag pontosságának ellenőrzésében. Wright azonban csak néhány nappal a könyv megjelenése előtt egyezett bele, hogy a hivatalos publikáció napján (sőt dedikálva) eljuttassa a könyvet az Egyházhoz. Miután az Egyház végre elolvashatta a kéziratot, a hibák azonnal szembetűntek – sokat ezek közül a LawrenceWrightGoingClear.com weboldalon elérhető tanulmány részletesen is bemutat.
A könyv például azt állítja, hogy egy szcientológus bankpénztárost utasítottak, működjön együtt egy rablással, hogy így törlessze tartozását az egyház felé (a rablók állítólag 4000 dollárt vittek el). Wright jegyzetei szerint a történetet Garry Scarfftól (1956-2017) vette át – tőle, akinek a hitelessége komoly problémákat vet fel. Scarff soha nem volt szcientológus, sokkal inkább arról vált ismertté, hogy az 1980-as évek végén kitalálta magáról, hogy ő Jim Jones tiszteletes Népek Temploma nevű szektájának túlélő tagja. (Szerkesztői megjegyzés: utalás a Jonestown tömeges öngyilkosságra – 1978.) Scarff azt állította, hogy ő áldozat, aki állítólag elvesztette az apját, a menyasszonyát és a nyolc hónapos kisfiát… Később azonban maga vallotta be, hogy minden Jonestownra vonatkozó állítása teljesen fiktív volt. Sem ő, sem családja soha nem volt érintett. Scarff eskü alatt beismerte, hogy notórius hazudozó (és mellesleg a fentebb említett források közül kettő pontosan tudott erről és más hasonló tényekről). Ami pedig az állítólagos bankrablást illeti: semmilyen hivatalos nyilvántartás, sajtóbeszámoló, bankpénztáros vagy bármilyen más tanú nem erősíti meg, és soha senki nem hallott róla.
Wright azt állítja, hogy L. Ron Hubbard kitörölte szüleit a saját életrajzából. A 16 kötetes L. Ron Hubbard életrajzi enciklopédia (amelyet Wright maga is ismer, és állítása szerint részben el is olvasta) azonban fotókat tartalmaz Hubbard szüleiről, valamint Hubbard saját szavait is róluk.
A legmeglepőbb állítás azonban az volt, hogy Wright nagyjából 200 szcientológust – régi és jelenlegi tagokat – hallgatott meg. Amikor a Szcientológia Egyház ellenőrizte a listát, kiderült, hogy mindössze egy tucatnyian jelenlegi szcientológusok, akik közül egyikkel sem készítettek interjút a Going Clear: A szcientológia, Hollywood és a hit börtöne című könyvhöz.
Lawrence Wright történetének elbeszéléséhez Paul Haggist választotta „kapocsként”. Ő maga írta: „Ha van egy nagyon bonyolult történet, kell valaki, aki bevezet ebbe a világba, és végigkísér. Így lett Paul Haggis az én kapcsom.” Csakhogy Haggis választása problémás volt, mivel bár 2009 augusztusában nyilvános kilépése sajtóvisszhangot kapott, valójában már az 1970-es évek végétől csak szórványosan és felszínesen tartotta a kapcsolatot a Szcientológia Egyházzal. Ahogy a nővére is írta:
„Amikor Paul 2009-ben bejelentette » kilépését«, nehezen tudtam komolyan venni, mivel tudomásom szerint több mint 20 éve nem vett részt érdemben a Szcientológiában, és 1977 óta nem ért el semmilyen érdemi előrelépést a vallás tanulmányozásában. Saját közvetlen megfigyelésem alapján (és általában hetente, ha nem naponta találkoztam Paullal 1978 és 1995 között) az egyház mindig csak jót tett Paulnak. Azzal a szándékkal jött Los Angelesbe, hogy hivatásos író legyen, de tapasztalat és kapcsolatok híján csak egy újabb álmodozó volt. A Szcientológia Hírességek Központja biztosította számára azokat a kapcsolatokat, amelyek elindították a pályafutását. Ezek a kapcsolatok vezettek első szabadúszó megbízásaihoz, később pedig első állásához szerkesztőként egy fő műsoridős szitkomban. Ezután Paul már könnyen mozgott egyik műsorból a másikba. Az egyház rendkívül jól bánt Paullal, mind a sikerei előtt, mind utána. Kilépése előtt soha nem említette azokat a problémákat, amelyeket most felhoz.”
Wright úgy írja le Paul Haggist, mint aki elérte az „OT VII” szintjét, ami akkoriban a csúcs volt. Egy évvel azután, hogy Haggis állítólag elérte „a csúcsot”, 1977-ben L. Ron Hubbard számos spirituális szintet vezetett be, és további kilenc évig folytatta a kutatásainak finomítását. Paul Haggis ebből az anyagból egyáltalán nem vett igénybe semmit. Így Wright Szcientológia Egyházról alkotott képe több mint három évtizedes torzulással, zavarosan és homályosan tükrözte a valóságot.

Wright szabad utat biztosított hitehagyott forrásainak azzal, hogy nem vizsgálta meg függetlenül különös történeteiket és állításaikat, csupán a velük előre egyeztetett megerősítésekre hagyatkozott. Ugyanakkor nem említette, hogy amíg a Going Clear: A szcientológia, Hollywood és a hit börtöne című könyvön dolgozott, az egyház jelentős növekedést ért el David Miscavige vallási vezetése alatt, amint azt a következők is tükrözik:
Világszerte addig 37 új Szcientológia Egyház került megnyitásra, köztük 2012-ben 12 új egyház – számos Amerika szerte és további egyházi központok Németországban, Olaszországban és a Közel-Keleten, Tel Avivban, Izraelben. (Egy további pontatlanság a seattle-i egyházat „bezárt”-ként említi, holott az több mint ötven éve folyamatosan működik, és 2010 júliusában Ideális Szervezetként nyitott meg – amiről a Szcientológia Egyház honlapján is évek óta tájékozódni lehet.)
A 25 éves program befejezése, amelynek célja a Szentírás helyreállítása és újra elérhetővé tétele volt: több mint 2 000 előadás L. Ron Hubbardtól vált hozzáférhetővé a hívek számára, a megfelelő írott anyagokkal együtt. Ezt a programot David Miscavige hajtotta végre, és azóta Hubbard eredeti művei teljes egészében elérhetők a jövő generációi számára.
Teljesen digitális, igény szerinti nyomtatásra alkalmas vallási kiadói létesítmények létrehozása a kaliforniai Los Angelesben és a dániai Koppenhágában. Ezek a létesítmények együttesen hetente akár heti 500.000 könyvet és 925.000 CD-t is képesek kiadni.
Egy új, 185 000 négyzetméter alapterületű létesítmény létrehozása az egyház terjesztési és humanitárius anyagainak előállítására. Ez a csúcstechnológiás nyomda lehetővé teszi az egyház számára, hogy a terjesztési és humanitárius anyagokat tízszeres ütemben állítsa elő és ossza szét a korábbi költségekhez képest szinte ugyanazon összegből.
Filmek készítése a vallás terjesztésére és társadalmi programjainak előmozdítására, beleértve a legújabbat, a Szcientológia: A gondolkodás alapjai című, egész estés, könyvből film adaptáció készült.
Akkoriban még előkészítés alatt állt, azóta viszont már megvalósult a Szcientológia vallási televíziós műsorszóró létesítmény megvásárlása és felújítása Los Angelesben. 2018. március 12-étől sugározza műsorait a Scientology Network.
Mindezek figyelmen kívül hagyása mellett Wright elkerülte azt a több ezer szcientológust és nem szcientológust világszerte, akik részt vesznek humanitárius kezdeményezéseinkben és társadalomjobbító programjainkban, amelyek világszerte emberek millióit érik el a kábítószer-megelőzés és rehabilitáció, az oktatás, a bűnözők rehabilitálása, az emberi jogok és az erkölcsi nevelés területén.
Az emberek szerte a világon elfogadják a Szcientológia vallást, mert L. Ron Hubbard felfedezései az elmével, a szellemmel és az élettel kapcsolatban működőképesek, és az egyház mindannyiukat kész szolgálni.
Szcientológia – világméretű vallási mozgalom
Lawrence Wright elismeri, hogy „nincs értelme megkérdőjelezni a Szcientológia vallási státuszát” (359. oldal), hivatkozva az Egyesült Államok adóhatóságának (IRS) 1993-as döntésére, amely jótékonysági státuszt adott a szcientológia egyházaknak. A tények azonban messze túlmutatnak Wright cinikus megjegyzésén.
Bármilyen mércével is nézzük, a Szcientológia teljesen kidolgozott teológiával, vallási gyakorlattal és szervezettel rendelkezik, amelyek a vallás általánosan elfogadott meghatározásának kritériumai. A vallás kiterjedtsége és hatóköre 184 országban több mint 11 000 Szcientológia egyházat, missziót és társszervezetet foglal magában, amelyeket közös vallási cél egyesít.
Világszerte emberek milliói hisznek a vallásszabadságban, valamint a szcientológia vallási hittételeiben és gyakorlataiban. Számukra a Szcientológia az, amit vallásként követnek. Ez a világ bármely igaz vallásának legfontosabb próbája – sőt, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága és számos más ország legfelsőbb bírósága is ezt a próbát alkalmazza.
A Szcientológiát a világ minden táján elfogadják vallásként. Néhány országban az egyház kénytelen volt pereskedni vallásosságának kérdésében. Ezekben az esetekben azonban kivétel nélkül az egyház kerekedett felül, és vallási természetét egyértelműen elismerték. Néhány ilyen döntés – például az olasz Semmítőszék és az ausztrál Legfelsőbb Bíróság határozatai – ma már vezető tudósok és bírói hatóságok szerint is mércéül szolgálnak minden vallás számára, amely vallási elismerést kíván szerezni.
A Szcientológia egyedülálló, modern vallás – az egyetlen jelentős vallás, amely a 20. században született, és amely a 21. században is folyamatosan növekszik. A Szcientológia Egyház kulcsfontosságú nemzetközi vallási elismeréseiről a Scientologyvallas.hu oldalon lehet olvasni részletesebben.
A LawrenceWrightGoingClear.com weboldalon elérhető tanulmány az azonosított több mint 200 ténybeli hiba közül a legsúlyosabbakat képviseli. Ezek között vannak kisebb és nagyobb hibák is, de mind ugyanabból fakadnak: a ténybeli pontosságot mellőző újságírói módszerekből, amelyek kerülték az egyházat, és olyan személyekre támaszkodtak, akik nyíltan megvetik egykori vallásukat, így aligha tekinthetők megbízható vagy „szakértőc forrásnak.
Wright Going Clear: A szcientológia, Hollywood és a hit börtöne című könyvében az egyetlen dolog, ami valóban „tiszta”, az, hogy egy maroknyi dühös, sértett ember malmára hajtja a vizet. (Szerkesztői megjegyzés: a tiszta szó angolul „clear”, ami így utalás a könyv és a film címére: Going Clear)

