Az eredetileg „Míg végül semmid sem marad” címmel bemutatott játékfilm egy fiktív történet a Szcientológiáról, amelyet az ARD közszolgálati televízió készített, és 2010. március 31-én sugárzott. Az ARD 2,5 millió eurót költött a filmre az adófizetők pénzéből.
Annak ellenére, hogy az ARD azt állította, hogy a film tényeken alapul, és „jogilag alaposan körbejárták”, vonakodtak a németországi Szcientológia Egyház által kért jogi felülvizsgálattól. A filmet nagy titokban forgatták a „Tatort: Der Tote im Sund” (Tetthely: Halott a tengerszorosban) munkacím alatt, hogy senkinek ne tűnjön fel, milyen film van készülőben.
Habár a filmet „hiteles történetként” harangozták be, a film készítői mégis úgy érezték, hogy már a filmelőzetesben ki kell hangsúlyozniuk: „… nem állítják, hogy munkájuk minden tekintetben hitelesen reprodukálja az eseményeket”. Ez a nyilatkozat is alátámasztja, hogy a filmben a valóság és a „költészet” keveredik, és hogy a készítők valójában tudatában voltak annak, hogy a film állításai – e nélkül a hivatkozás nélkül – jogi szempontból nem lennének védhetők.
A filmet az az Ursula Caberta mutatta be a sajtónak a hamburgi belügyminisztériumból, aki a forgatás szakmai tanácsadója is volt, és aki a német nyelvterületen a Szcientológia legfanatikusabb ellenzője. Ursula Caberta éveken át tanúsított, a Szcientológia Egyház és tagjai ellen irányuló, ismételten hamis tényállításokra alapozott, gyűlöletkeltő és diszkriminatív magatartása miatt Hamburg városát, a sorozatos jogsértések megszüntetése érdekében jogi eljárásokra kötelezték.
Fél évvel a film bemutatása után, és 17 évvel azután, hogy Hamburg városa létrehozta a Német Szövetségi Köztársaság úgynevezett „szektaellenes” munkacsoportját, 2010. augusztus 31-én véglegesen bezárták a csoport vezetője, Ursula Caberta irodáját. Ez alatt az idő alatt a legnagyobb „siker”, amit az iroda elért, az volt, hogy több vallási kisebbséghez tartozó munkavállaló – köztük jó néhány szcientológus is – elvesztette munkahelyét vallási meggyőződése miatt.
Ursula Caberta emellett rendszeresen fellépett a nyilvánosság és a média előtt volt egyháztagokkal, noha ezek az emberek újra és újra teljesen fiktív történeteket adtak elő a közönségnek. Ennek megfelelően az ARD Szcientológiáról szóló filmje – a „Míg végül semmid sem marad” – is tele van hamis információkkal.
A HVG, amely elsőként számolt be a német ARD csatornán bemutatott filmről, a következőket írta: „A »Míg végül semmid sem marad« című játékfilm – több ember sorsát egybefűző történet, és hangsúlyozottan nem dokumentumfilm – Niki Stein alkotása, aki a Tetthely krimisorozat több epizódját is rendezte.”
A német közszolgálati TV az adófizetők pénzét egy elsősorban krimiket és egy bulvársorozatot (Die Flughafenklinik – Reptéri klinika) rendező forgatókönyvíróra bízta. Tény, hogy Niki Stein az ARD egyik legtermékenyebb munkatársa.
Amíg a HVG korrekt módon azt közölte, ami a Der Spiegelben megjelent – tehát hogy játékfilmről van szó –, addig a többi újság és hírportál az esetek 95%-ában megtörtént eseményként, illetve hiteles dokumentumfilmként számolt be róla. Márpedig egy olyan filmet, amely az eseményeket csupán a forgatókönyvíró és a rendező nézőpontjából mutatja be, lehet ugyan játékfilmnek vagy propagandafilmnek nevezni, de dokumentumfilmnek aligha.
A film valóban igaz történeteken alapul, csakhogy az nem az ARD filmje. Nézze meg a következő, négy részből álló rövidfilmsorozatot, hogy megismerhesse a történet valódi szereplőinek valódi történetét!
Míg végül semmid sem marad – Tények és hátterük 1. rész
Míg végül semmid sem marad – Tények és hátterük 2. rész
Míg végül semmid sem marad – Tények és hátterük 3. rész