A német kormány tisztviselői több mint két évtizede támogatják a németországi szcientológusokkal szembeni vallási diszkrimináció politikáját és gyakorlatát. Szövetségi és állami tisztviselők arra buzdítják a közvéleményt, hogy tegyék feketelistára és bojkottálják a szcientológusokat Németországban az élet minden területén.

Ez széles körű és szisztematikus diszkriminációt eredményezett a Szcientológia Egyházzal és az önmagukat a Szcientológia híveinek vallókkal szemben.

Ezek a tisztviselők úgy táplálták a gyűlölet légkörét, hogy nyilvánosan sürgették és bevezették egy Szcientológia teszt használatának gyakorlatát, hogy egyszerűen személyes véleményük és hitük miatt kizárják, elszigeteljék és kiközösítsék a szcientológusokat a társadalom minden részéből.

Az elmúlt három évtizedben a németországi szcientológusokat rendszeresen elbocsátották a munkahelyükről, eltanácsolták az iskolákból, kizárták a politikai pártokból, kirakták a társadalmi, üzleti és politikai szervezetektől, megtagadták tőlük a szakmai engedélyekhez való jogot, megtagadták a művészeti tevékenységük folytatásának jogát, megtagadták tőlük a jogot, hogy bankszámlát nyissanak, és hitelt vegyenek fel, megtagadták tőlük a közintézmények és koncerttermek használatának jogát.

Az egyház több mint 1500 diszkriminációs esetet dokumentált németországi híveivel szemben, és a bizonyítékokat nemzetközi emberi jogi szervezetek elé vitte.

Ez az információ elég meggyőző volt ahhoz, hogy többek között a következő személyek és szervezetek arra a következtetésre jussanak, hogy Németországban a kisebbségi vallásokkal szembeni intolerancia terén súlyos probléma áll fenn: Az USA Külügyminisztériuma, az USA kereskedelmi képviselője, az Európai Biztonsági és Együttműködési Bizottság, számos amerikai kongresszusi képviselő, az ENSZ vallásszabadsággal foglalkozó különleges előadója, az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága, az angliai Essex Egyetem Emberi Jogi Központja, a brit lordok és tudósok ad hoc bizottsága, számos nem kormányzati szervezet, vallásközi csoport, emberi jogi csoport és független kutatók.

1996 novemberében az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága megállapította, hogy a bajor kormánytisztviselők által a szcientológusok közalkalmazotti jogviszonyból való kizárására tett intézkedések megsértették Németországnak a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezsége szerinti nemzetközi emberi jogi kötelezettségeit.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének vallásszabadsággal foglalkozó különleges előadója 1998-ban Németországban tett látogatását követően jelentést adott ki, amelyben megállapította, hogy a vallási intolerancia légköre érintette a mormonokat, a muszlimokat, a szcientológusokat, a Jehova Tanúit, a bahá’í követőit, a Hare Krisnásokat és a karizmatikus keresztényeket.

A vallás és a hit szabadsága: Világszintű jelentés (eredeti nyelven: Freedom of Religion and Belief: A World Report), az Essex-i Egyetem Emberi Jogi Központja által kiadott, elismert és mérvadó 1997-es tanulmány, amelyet több mint 50 szakértő írt a vallásszabadságról az ENSZ vallási intoleranciával foglalkozó különleges előadójának bevezetőjével, részletesen ismertet a németországi szcientológusok ellen irányuló számos incidenst és esetet, ahol az emberi jogok sérültek. A könyv bevezetőjében ez áll:

„Németországban a demokráciát ideológiaként használják a konformitás kikényszerítésére. Megdöbbentő volt felfedezni, hogy az állam, valamint néhány politikusa és képviselője a diszkrimináció és intolerancia, illetve az intolerancia szításának a múltból ismert jól bevált útjait járja egy új vallási kisebbséggel, a szcientológusokkal szemben.”

Németország diszkriminatív politikája folytatódik. 2009 februárjában a Berlini Közigazgatási Bíróság mérföldkőnek számító határozatot hozott, amelyben megerősítette a szcientológusok vallásszabadsághoz való jogát a német alkotmány 4. cikke alapján.

A bíróság elrendelte a berlini Szcientológia Egyház előtt a berlini városvezetés Charlottenburgi Kerületi Hivatala által elhelyezett Szcientológia-ellenes propaganda azonnali eltávolítását. Az ítélet felvezetéseként a Bíróság megállapította, hogy Berlin városa megsértette a vallási semlegességre vonatkozó kötelezettségét és azt a kötelezettségét, hogy vallási ügyekben objektív maradjon. A bíróság azt is kimondta, hogy a város jogellenes fellépése nem szolgált igazolható célt. A döntést fellebbezés után helybenhagyták.

A vallási megkülönböztetés bármilyen folytatása Németországban közvetlenül ellentétben áll számos német bírósági döntéssel, amelyek elismerik, hogy a Szcientológia Egyháznak és tagjainak joguk van a vallás és a hit szabadságának a német alkotmány 4. cikkében biztosított védelmére (Lásd A Szcientológia Egyház vallási elismerései és Németország.)

A rendszerszintű vallási diszkrimináció háttere a Szcientológia Egyház és a szcientológusok ellen Németországban

Németországban a szcientológusokat feketelistára tették, bojkottálták, cenzúrázták, becsmérelték, kiközösítették és megfenyegették pusztán a Szcientológia vallással való kapcsolatuk miatt. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma az elmúlt 15 évben éves jelentésében folyamatosan utalt erre a diszkriminációra. Jó példa a Külügyminisztérium 1994-es éves emberi jogi jelentése, amely megállapította:

• A nagy német politikai pártok kizárják a szcientológusokat a tagságukból.
• Azok az üzleti vállalkozások, amelyek tulajdonosai vagy vezetői a Szcientológia Egyházhoz tartoznak, bojkottokkal és diszkriminációval szembesülhetnek, néha kormányzati jóváhagyással.
• A művészeket Szcientológia-tagságuk miatt megakadályozták abban, hogy előadják vagy bemutassák műveiket.
• A kabinet egyik tagja nyilvánosan kijelentette, hogy a szcientológusok alkalmatlanok arra, hogy tanárként, rendőrként vagy egyetemi oktatóként szolgáljanak.
• A szcientológusok újra meg újra bíróság elé vitték az ilyen sérelmeket, és a bíróságok gyakran a javukra döntöttek. (Lásd az 1994-es külügyminisztériumi emberi jogi jelentés, Németországról szóló szakaszát.)

1993-ban az Európai Biztonsági és Együttműködési Bizottság jelentést adott ki, amely megállapította, hogy a kormányzati tisztviselők széles körben hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak a szcientológusok ellen pusztán vallási hovatartozásuk és meggyőződésük miatt.

„Egyértelműnek tűnik, hogy Németország fellépése tükrözi azt az elhatározást, hogy marginalizálja, illetve felszámolja azokat a csoportokat, amelyeket szélsőségesnek vagy a fennálló rendre fenyegetőnek tartanak. Bár ez érthető, különösen Németország múltját tekintve, ez az elhatározás arra késztetheti a kormányt, hogy diszkriminatív politikát folytasson. A Szcientológia Egyház tagjai például tiltakoztak a zaklatás ellen, amely elbocsátásokban, politikai pártokból való kizárásban, valamint a helyi és állami hatóságok általi diszkriminatív bánásmód formájában nyilvánult meg kizárólag a Szcientológiához való kötődésük miatt. Valójában egy nemrégiben nyilvánosságra hozott ügyben, amelyben Baden-Württemberg állam megszakította a szerződési tárgyalásokat Chick Corea jazz-zenésszel, amikor megtudta, hogy Chick Corea szcientológus, az állami tisztviselők egészen nyíltan magyarázták el a Helsinki Bizottságnak, hogy »Baden-Württemberg álláspontját a Szcientológiával kapcsolatban az összes többi német állam osztja… Nagyon kritikusan ítéljük meg a Szcientológia gyakorlatát«, és »nem kötnénk szerződéses megállapodást egy olyan művésszel sem, aki vagy radikálisan baloldali, vagy radikálisan jobboldali, mert úgy érezzük, hogy Baden-Württemberg állama számára ez rossz reklám lenne.«” – Emberi jogok és demokratizálódás az egységes Németországban, Európai Biztonsági és Együttműködési Bizottság, 1993. szeptember

Ezt a cenzúra számos más esete követte Németországban olyan művészek ellen, akik történetesen szcientológusok voltak, ami aggodalmat váltott ki az Egyesült Államok kongresszusi tagjaiból és más tisztviselőkből, köztük a Kongresszusi Művészeti Választmány tagjaiból, akik megjegyezték:

„Különösen nyugtalanító tendencia a művészekkel szembeni megkülönböztetés mintája és gyakorlata, különösen olyan amerikai művészekkel szemben, akik történetesen szcientológusok. A német kormány készséges és aktív résztvevő volt az intolerancia légkörének megteremtésében.”

További példák arra, hogy Németország hogyan sértette meg a Nemzetközi Emberi Jogi Normákat, amelyek védik a Szcientológia Egyházat és híveinek vallásszabadsághoz való jogát:

• Az 1990-es években a Keresztény Demokrata Unió Ifjú Unió nevű alszervezete kiadott és terjesztett egy füzetet „Rovarok – köszönjük, nem!” címmel, amely a németországi kisebbségi vallásokat képviselő rovarokat ábrázol, amelyeket a Fiatal Unió kezében tartott légycsapó fog kiirtani.
• 1995 novemberében Norbert Bluem akkori szövetségi munkaügyi miniszter a Der Spiegel német újságnak a Szcientológiáról adott interjújában arra szólított fel, hogy minden szcientológust zárjanak ki azokból a foglalkozásokból, amelyek „érintkeznek a társadalommal”, beleértve az iskolákat, a kormányt és az üzleti tevékenységet folytató vállalatokat; 1996-ban Bluem felhívta a keresztény egyházakat, hogy csatlakozzanak a kormány erőfeszítéseihez a Szcientológia elleni „küzdelemben”.
• Az államok belügyminiszterei és szenátorai (1995 decemberében) és a miniszterelnökök (1996 márciusában) szintén egy sor intézkedést javasoltak a Szcientológia „ellen”, beleértve azt az ajánlást is, hogy a költségvetési ügyek területén működő kormányzati hivatalok tegyenek egy nyilatkozati záradékot a kormánnyal üzleti kapcsolatban álló vállalatokkal kötött szerződésekbe annak biztosítása érdekében, hogy ne folytassanak üzleti tevékenységet szcientológusokkal.
• 1997 márciusában nyilvánosságra került a Szövetségi Munkaügyi Hivatal egy titkos rendelete, amely előírja az összes kormányzati munkaügyi hivatal számára, hogy jelöljék meg egy „S”-sel a számítógépes fájlokban azokat a vállalkozásokat, amelyekről azt gyanítják, hogy szcientológusok tulajdonában vannak, azonosítandó az ilyen vállalkozások tulajdonosainak vallási hovatartozását, hogy feketelistára tegyék őket vallási meggyőződésük miatt. Számos privát munkaközvetítő is alkalmazta ezt a gyakorlatot. Ez a gyakorlat 2005 végéig folytatódott, amikor a Szövetségi Munkaügyi Ügynökség végül tájékoztatta a Szcientológia Egyházat, hogy ezt a gyakorlatot már nem követik.
• Az 1990-es években a Szövetségi Ingatlanügyi Hivatal megtiltotta ingatlanok szcientológusoknak történő eladását, megjegyezve, hogy a Szövetségi Pénzügyminisztérium sürgette az ilyen eladások elkerülését. (Lásd a Külügyminisztérium 1999-es nemzetközi vallásszabadsági jelentését.)
• 1999-ben Ursula Caberta hamburgi tisztviselő a Microsoft Windows 2000 bojkottját sürgette, mert a szoftver egyik funkcióját egy olyan vállalat fejlesztette ki, amelynek vezérigazgatója szcientológus. (Lásd a Külügyminisztérium 1999-es nemzetközi vallásszabadsági jelentését.)

„Szektaszűrők”, amelyeket a szcientológusok bojkottálására és feketelistára tételére terveztek

Németországban a diszkrimináció különösen kirívó formája olyan írott nyilatkozatok használata, amelyeket hátborzongató módon „szektaszűrőknek” neveznek, és amelyek megkövetelik az egyéntől vagy vállalattól, hogy megtagadjon bármilyen kapcsolatot a Szcientológiával a foglalkoztatás vagy a kormánnyal való szerződéses kapcsolatok előfeltételeként.

A német kormány tisztviselői arra használták ezeket a nyilatkozatokat, hogy feketelistára tegyék és bojkottálják a szcientológusokat a köz- és magánfoglalkoztatásból, és megtagadják a szcientológusoktól a kormánnyal és a magánszektorral való szerződéskötés jogát.

A német kormány tisztviselői arra használták ezeket a nyilatkozatokat, hogy feketelistára tegyék és bojkottálják a szcientológusokat a köz- és magánfoglalkoztatásból…

Ezek a kormány által kezdeményezett és javasolt nyilatkozatok megkövetelik az egyénektől és a vállalatoktól, hogy erősítsék meg, hogy nem használnak olyan technológiákat, amelyeket L. Ron Hubbard, a Szcientológia alapítója fejlesztett ki, hogy az egyének vagy a vállalatok személyzete nem képzett vagy vesz részt olyan tanfolyamokon vagy szemináriumokon, ahol ilyen technológiát alkalmaznak, és hogy az egyén vagy a vállalat elutasítja az ilyen technológia alkalmazását.

Az ilyen nyilatkozattételi formanyomtatványokat szándékosan úgy tervezték, hogy megköveteljék az egyéntől, hogy: (1) vagy nyilvánítsa ki vallási meggyőződését, és akkor feketelistára kerül, illetve bojkottal büntetik ezért; vagy (2) nyilvánosan tagadja meg a hitét a gazdasági szankciók fenyegetése alatt. Ez az irányelv nyilvánvalóan illegális és ellentétes az alapvető emberi jogokkal.

A „Szektaszűrőket” az USA Külügyminisztériuma elítélte

Éves emberi jogi jelentésében és éves nemzetközi vallásszabadsági jelentésében, az Egyesült Államok külügyminisztériuma többször is bírálta a német kormányt a „szektaszűrők” használatáért és támogatásáért. A külügyminisztérium az évek során többek között a következő megállapításokat tette:

• A Német Szövetségi Gazdasági Minisztérium szektaszűrők használatát írta elő a képzési tanfolyamok nyújtására irányuló szerződésekre pályázó vállalatok számára.
• Egyes tagállamok kormányai is használtak ilyen szűrőket a képzéssel, valamint a személyes adatok kezelésével és feldolgozásával kapcsolatos szerződésekre pályázó vállalatok szűrésére.
• A magánszektor megkövetelte az országban üzleti tevékenységet folytatni kívánó külföldi cégektől, hogy nyilatkozzanak arról, hogy ők vagy alkalmazottaik esetleg találkoztak-e a Szcientológiával.
• A magánszektorbeli cégek szektaszűrőket használnak a Szcientológia-kapcsolatok szűrésére.

2000 áprilisában az Egyesült Államok kereskedelmi képviselője Németországot e szűrők miatt a diszkriminatív kereskedelmi gyakorlatot folytató országok „megfigyelési listájára” helyezte, és folyamatosan felvetette a kérdést a külkereskedelmi akadályokról szóló nemzeti kereskedelmi becslési jelentésében.

Bár a német szövetségi kormány ezt követően e nyomás hatására módosított a szűrőn, ezek a kijelentések még módosított formában is diszkriminatívak és sértőek az alapvető emberi jogokra nézve, mivel megkövetelik az egyéntől, hogy megtagadja az L. Ron Hubbard, a vallás alapítója által kidolgozott elvek alkalmazását. A „szektaszűrők” témája továbbra is aggodalomra ad okot, aminek az Egyesült Államok külügyminisztériumának éves Nemzetközi vallásszabadság jelentései hangot is adnak.

Ursula Caberta és a „szektaszűrők”

2010 augusztusa előtt Ursula Caberta vezette a „Szcientológia munkacsoportot” a Belügyminisztériumon belül. A kormány 2010 augusztusában bezárta az irodát, és elbocsátotta Caberta munkatársait. Ursula Caberta hamburgi városi tisztviselő minden más német tisztviselőnél inkább felelős a „szektaszűrők” széles körű terjesztéséért, amelyeket gyakran kritizáltak az emberi jogokkal való visszaélésként. Caberta a szűrőt Németország-szerte terjesztette mind a köz-, mind a magánszektorban, és a szűrő egy példányát a munkacsoport honlapján folyamatosan elérhetővé tette.

Az amerikai külügyminisztérium bírálta Cabertát az amerikai állampolgárokkal szembeni emberi jogi visszaélések miatt. Ő az a 2000-es emberi jogi jelentésben említett „szektabiztos”, aki nyilvánosan azt állította, hogy a Microsoft Windows 2000-es verziója tartalmaz egy „trójai falovat” vagy „hátsó ajtót”, amely lehetővé tenné a Szcientológia Egyház számára, hogy információkat szerezzen a gyanútlan felhasználók rendszeréből. (Lásd a Külügyminisztérium 2000-es emberi jogi jelentését.) A Microsoft engedélyezte a Német Szövetségi Informatikai Biztonsági Hivatalnak (BSI), hogy megvizsgálja a szoftvert. A BSI különböző teszteket végzett, de nem talált bizonyítékot vagy bármit, ami bármilyen módon igazolta volna ezeket az aggályokat.

Caberta hosszú múltra tekint vissza a Szcientológia vallással és az egyes szcientológusokkal szembeni diszkrimináció terén, amiért bíróságok előtt többször elítélték. 1994-ben a Hamburgi Állami Fellebbviteli Bíróság eltiltotta a Belügyminisztériumot a Caberta által kiadott Szcientológia-ellenes füzet további terjesztésétől:

„[Caberta] megsértette a semlegesség és a tolerancia elvét azzal, hogy nem objektív véleményeket adott az [Egyház] tanításairól. Az [egyház] alapvető jogainak [Caberta] általi korlátozása a 4. cikk 1. és 2. alpontja értelmében illegális.” (Lásd 1994., Hamburg közigazgatási fellebbviteli bíróság.)

2002 júniusában Cabertát 8490 dollárra büntették, mert 75 000 dollárt fogadott el egy magánszemélytől, aki abban az időben Szcientológia-ellenes pereket finanszírozott az Egyesült Államokban. A német jog szerint egy kormányalkalmazott büntetőjogi felelősséggel tartozik, ha bármilyen „előnyt” fogad el egy hivatalos funkció végrehajtásáért valaki más nevében. Mint az Egyesült Államok Külügyminisztériuma 2003 decemberében a Nemzetközi Vallásszabadság Jelentésében megjegyezte, Cabertát nem vonták megfelelően felelősségre a Szcientológia elleni juttatás nyilvánvaló elfogadásáért. A jelentés megállapítja:

„Januárban a hamburgi közigazgatási bíróság a Németországi Szcientológia Egyház és a Hamburgi Szcientológia Egyház javára döntött Hamburg városa és a Hamburgi Belügyminisztérium ellen. Egy nyilvános határozatban a bíróság előzetes tiltást adott ki, amely megtiltotta a Belügyminisztériumnak, hogy engedélyezze Ursula Cabertának, a minisztérium »Szcientológia munkacsoportja« vezetőjének, hogy megismételjen bizonyos hamis és becsmérlő jellegű nyilvános állításokat az Egyházról. A bíróság bírálta a Belügyminisztériumot, amiért nem feddte meg Cabertát, amiért megsértette a kormányzati alkalmazottként fennálló semlegességi kötelezettségét azzal, hogy 75 000 dolláros (kb. 66 250 eurós) személyi kölcsönt fogadott el visszafizetési feltételek nélkül egy Szcientológia-ellenes pereket finanszírozó magánszemélytől. Az ügyben folytatott korábbi bűnügyi nyomozás eredményeként Cabertát 2002 júniusában körülbelül 8490 dollárra (7500 euróra) büntették; a hamburgi belügyminisztérium azonban nem követelte meg, hogy fizesse vissza a 75 000 dolláros kölcsönt.” (Lásd az Egyesült Államok Külügyminisztériumának 2003-as nemzetközi vallásszabadság jelentését.)

2004 júniusában a hamburgi közigazgatási bíróság végleges tiltást adott ki Caberta belügyminisztériumi munkacsoportja ellen az irodája által kiadott könyvben szereplő, a Szcientológiával kapcsolatos hamis állítások miatt. (Lásd a hamburgi közigazgatási fellebbviteli bíróság 2004-es határozatát.)

2000-ben egy, az Egyesült Államokban élő és dolgozó német szcientológus keresetet nyújtott be Caberta ellen, miután egy német cég a szerződéses tárgyalások során bemutatta neki Caberta „szektaszűrőjét”.

A floridai Tampában működő USA szövetségi bíróság ezt követő ítéletében Elizabeth Jenkins bíró „kitérőnek”, „antagonisztikusnak”, „nem együttműködőnek” és „vitára hajlamosnak” minősítette Caberta viselkedését, és szankcionálta őt a bírósági végzések be nem tartása miatt.

A német bíróságok törvénytelennek ítélik a szektaszűrőket

Az ilyen „szektaszűrők” használatát a német bíróságok is elítélték. 2004-ben a Hamburgi Állami Közigazgatási Fellebbviteli Bíróság megállapította, hogy ezeknek a szűrőknek a használata, amelyeket Caberta a „Szcientológia munkacsoport” nevében a kereskedelmi kamarának, valamint a köz- és magánszektornak oszt szét, sérti a szcientológusok vallásszabadsághoz való jogát a német alkotmány 4. cikke értelmében.

A hamburgi fellebbviteli bíróság döntése, amelyet a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság is helybenhagyott, a Szcientológia Egyház tagjai vallási jogainak megerősítését jelenti. A Hamburgi Bíróság a következőket állapította meg:

„Nem volt olyan érvelés, és nem is nyilvánvaló, hogy maga a felperes ne hinne L. Ron Hubbard tanításainak transzcendentális elemeiben, azokat belső énje számára kötelezőnek fogadva el. Éppen ellenkezőleg: számára a transzcendentális elemek hitének és filozófiájának kötelező tartalmát jelentik. A Szcientológia tanításait önmagára nézve kötelezőnek ismeri el, és a tanítással való bensőséges kapcsolata okán még anyagi hátrányokat is hajlandó volt elviselni… Így megállapítást nyert, hogy a felperes nemcsak egyénileg vall magáénak egy személyes vallási vagy filozófiai meggyőződést, hanem ezt közösségben is megosztja másokkal, és ezáltal érvényes rá az Alkotmány 4. cikkének védelme.” (Lásd a Hamburgi Közigazgatási Fellebbviteli bíróság 2004-es határozatát.)

2005 decemberében a Szövetségi Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság megerősítette, hogy a szűrő terjesztése alkotmányellenes beavatkozás volt a vallási meggyőződés kérdésébe, és elrendelte használatának befejezését. (Lásd a Szövetségi Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság szektaszűrőkre vonatkozó határozatát, Németország.)

Azzal kapcsolatban, hogy a vallásszabadságot sérti-e egy „szektaszűrő” használata, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy használata megköveteli a szcientológustól, hogy szakmai tevékenység keretében nyilvánosságra hozza a személyes ügynek minősülő vallási meggyőződését, ezáltal kockáztatva a munkahelye elvesztését vagy szerződéses kapcsolatainak szankcionálását. A Bíróság ítéletében azt is megállapította, hogy semmilyen törvény nem indokolja a vallásszabadság elleni ilyen akciót.

Így a németországi legfelsőbb közigazgatási bíróság úgy ítélte meg, hogy az ilyen „szűrők” a vallás vagy a hit szabadságába való jogellenes beavatkozást jelentik, mivel céljuk, hogy bizonyos személyeket „kiszűrjenek” az üzleti szerződésekből és kapcsolatokból. Az ítélet jelentős precedenst teremtett, és tiltja a szcientológusokkal szembeni megkülönböztetés egyik kulcsfontosságú forrását Németországban. Nemcsak azt ismeri el, hogy a Szcientológia a szcientológusok közös vallási meggyőződése, hanem megvédi a szcientológusok jogát hitük megtartásához és gyakorlásához. A „szűrő” önmagában illegális, nem csupán bizonyos körülmények között.

Ennek a fontos döntésnek az Európai Tanács 2000/78/EC irányelvének hatásával együtt, amely tiltja a valláson vagy hiten alapuló munkahelyi megkülönböztetést, meg kellett volna kondítania a lélekharangot ezek felett a borzalmas „szektaszűrők” felett Németországban.

2006 februárjában azonban Caberta továbbra is lehozta a „szektaszűrő” szövegét a Szcientológia munkacsoport honlapján, egyértelműen megsértve a Bíróság végzését. Új keresetet indítottak a szűrő ilyen megjelenítése ellen, és a Hamburgi Közigazgatási Bíróság tiltást adott ki Caberta ellen. A hamburgi kormány és Caberta fellebbezést nyújtott be a tiltás ellen, de a Szövetségi Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság hatályban tartotta a tiltást.

Az illegális diszkrimináció azonban folytatódott. Egy 2007 szeptemberében Berlinben rendezett nyilvános Szcientológia-ellenes rendezvényen Caberta továbbra is a szűrő használatára ösztönzött, félreértelmezve a Szövetségi Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság rendelkezését, hogy csak Hamburgra vonatkozzon, és azt tanácsolta az esemény résztvevőinek, hogy szerezzék be a szűrőket a Szcientológia munkacsoport honlapján.

2008-ban német szcientológusok arról számoltak be, hogy továbbra is használnak ilyen szűrőket, hogy diszkriminálják őket, annak ellenére, hogy a német bíróságok jogellenesnek ítélték a szűrőket, mivel sértik a szcientológusok alapvető jogát a vallásszabadsághoz és a vallási gyülekezéshez.

2008. július 11-én a Hamburgi Közigazgatási Bíróság újabb határozatot hozott, amelyben elítélte Cabertát és a Szcientológia munkacsoportot, amiért nem távolították el a „szektaszűrőt” az összes internetes oldalukról, ahogy azt a korábbi jogi döntések előírták. A Bíróság megállapította, hogy az, hogy Caberta továbbra is közzéteszi ezeket a szűrőket annak ellenére, hogy a bíróság megállapította, hogy azok jogellenesek és alkotmányellenesek, helyrehozhatatlan károkat okozott a szcientológusok vallásszabadsághoz való alkotmányos jogaira nézve, és elítélte Cabartát a szűrők folytatódó közzétételéért. Ezzel egy időben Caberta folytatta a diszkrimináció más formáit a vallási intolerancia szításának céljával.

2007-ben Caberta Szcientológia-ellenes rendezvényeket szervezett egy hírhedt elítélt szélhámossal, aki hamisan azt állította, hogy korábban magas rangú szcientológus volt. Caberta támogatásával (a férfi még Caberta irodájában is dolgozott vele egy ideig), hogy előítéletet szítson a vallással és annak követőivel szemben, felháborító hamis és rágalmazó kijelentéseket tett a Szcientológia Egyház tevékenységeiről, amelyekben állítólag részt vett. 2008-ban Caberta szcientológusellenes személyeket látott vendégül kormányzati költségen, köztük egy kiberterrorista csoport tagjait, akiknek törvénytelen cselekedetei az egyik tagjuk elítélését eredményezték. 2011 végén pedig Caberta sajtótájékoztatót szervezett egy amerikai szcientológusellenes férfival. Ezt a megkeseredett hitehagyottat hat évvel korábban súlyos vétségek és a Szcientológia munkatársaival szembeni erőszakos cselekedetek miatt kizárták az egyházból. Néhány évvel ezelőtt ez a vallási gyűlölködő beismerte, hogy hamisan tanúskodott, és akadályozta az igazságszolgáltatást. Sőt, kétszer is letartóztatták, és börtönbe zárták – a legutóbbi vétsége egy szcientológus megtámadása és megsebesítése volt. Ez az eset csak néhány nappal azelőtt történt, hogy Carberta jóvoltából minden költsége megtérítése mellett Németországba utazott volna. Miután visszatért Amerikába, a rendőrség letartóztatta, és börtönbe zárta.

Az Alkotmányvédelmi Hivatal folyamatos diszkriminációja a szcientológusok ellen

A német Alkotmányvédelmi Hivatal (OPC) több mint 10 éve folytat biztonsági „vizsgálatot” a Szcientológia Egyház ellen. A Németországi Szcientológia Egyház ellen a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal által folytatott soha véget nem érő „vizsgálat” komoly emberi jogi kérdéseket vet fel. A több mint egy évtizedes tolakodó nyomozás és a szcientológusok zaklatása ellenére, az OPC egyáltalán nem tárt fel semmilyen hiteles bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az egyház vagy hívei valaha is megsértették a törvényt Németországban. Egyetlen Szcientológia Egyházat vagy Szcientológia tisztviselőt sem ítéltek el bűncselekményért Németországban. Soha nem találtak bizonyítékot, mert nem létezik ilyen. Renate Kuenast, a Zöld Párt parlamenti képviselője 2000. április 26-án a Sueddeutsche Zeitungnak kijelentette: „A Hivatal megfigyeli a Szcientológiát, de közben mindenki tudja, hogy a Szcientológia nem jelent veszélyt a Német Szövetségi Köztársaságra.” (Lásd a Sueddeutsche Zeitung cikkét, 2000. április 26.)

Az USA Külügyminisztériumának éves emberi jogi és vallásszabadsági jelentései szerint a szcientológusok OPC általi megfigyelése adja az igazolást a köz- és a magánszektorban a folyamatos intolerancia és diszkrimináció légköréhez, amellyel a szcientológusok továbbra is szembesülnek Németországban. (Lásd e jelentéseket: https://www.state.gov/international-religious-freedom-reports/ és http://www.state.gov/g/drl/rls/hrrpt/.)

A német állami OPC-ügynökségek többsége megszüntette a megfigyelést, miután továbbra sem talált semmilyen a Szcientológia-egyházak által elkövetett vétséget, és miután 50 német bírósági határozat ismerte el a szcientológusok és a Szcientológia-egyházak jogát vallásuk gyakorlására. (Lásd A Szcientológia Egyház vallási elismerései és Németország.)

A valóság az, hogy az OPC vizsgálata politikailag motivált, és az a célja, hogy megpróbálják igazolni a szcientológusok elleni szisztematikus diszkriminációt és emberi jogi visszaéléseket Németországban, amelyek több mint két évtizede folynak. Az Egyesült Nemzetek Szervezete, az USA Külügyminisztériuma és számos nemzetközi emberi jogi szervezet élesen bírálta Németországot a Szcientológia Egyházzal és a Szcientológia vallás követőivel szembeni emberi jogi visszaélései miatt.

A német kormány egyetlen indoka egy koholt „nyomozás”, amely most már a második évtizedében jár, és soha nem tárt fel semmilyen vétséget, és nem más, mint politikai komédia. A vizsgálat során feltárt kizárólagos jogsértések az OPC-ügynökök által elkövetett jogellenes cselekményekből álltak. Ahogy egy neves német politikus mondta:

„Az alkotmányra a legnagyobb veszélyt az OPC jelenti.”

Az egyház számos emberi jogi visszaélést dokumentált a szcientológusok ellen Németországban, köztük egy egész sor „piszkos trükköt”, amelyeket az OPC követett el. Ezek közé tartoznak azok az ügynökök, akik megpróbálnak beszivárogni az egyházakba, hamis jelentéseket terjesztenek a szcientológusokról a munkaadóiknak, hogy kirúgják őket, nézeteltérést szítanak az egyháztagok között annak érdekében, hogy zűrzavart okozzanak az egyházon belül, sőt megpróbálják megvesztegetni a szcientológusokat, hogy hamis tanúvallomást tegyenek hívőtársaik ellen.

Az egyik eset Otto Drekslert, a berlini rendőrség műveleti vezetőjét és egyik legmagasabb rangú tisztjét érintette. Az OPC tévesen arra a következtetésre jutott, hogy Dreksler a Szcientológia Egyházhoz tartozik, méghozzá egy olyan ügynök jelentése alapján, akiről kiderült, hogy a hírhedt keletnémet titkosrendőrség, a Stasi korábbi tagja volt. Bár az ügynök Stasi-tagsága ismert volt az OPC számára, a bizonyítékai alapján Drekslert felfüggesztették a munkájából, házát, irodáját, autóját és személyi számítógépét lefoglalták, és több hónapon keresztül társadalmi kiközösítés lett az osztályrésze. Csak miután az egyház beperelte a berlini belügyminisztériumot a Dreksler-incidenssel kapcsolatban, akkor kapitulált az OPC, és ismerte el tévedését. Drekslert később visszahelyezték állásába. Pert indított, és kártérítést kapott a berlini belügyminisztériumtól.

1998 áprilisában a svájci hatóságok letartóztattak egy OPC-ügynököt, akit rajtakaptak, hogy illegálisan kémkedett a Svájci Szcientológia Egyház tagjai után. Egy svájci bíróság kémkedés vádjával bíróság elé állította az ügynököt, és 30 napos börtönbüntetésre ítélte kémkedésért és okirat-hamisításért, két év próbaidővel. A bíróság megállapította, hogy az általa elkövetett bűncselekmény ártott Németország és Svájc kapcsolatának.

2008 novemberében a belügyminiszterek Berlinben összeülő szövetségi konferenciája arra a következtetésre jutott, hogy nincs igazolható ok arra, hogy jóváhagyjanak egy a német Szcientológia-egyházak elleni fellépésre irányuló indítványt. Ez a döntés egy az OPC által a konferencián bemutatott titkos jelentés következménye volt. Az ügynökség megállapításai és ajánlásai, amelyeket a Der Spiegel című hetilap szerzett meg és tett közzé, arra a következtetésre jutottak, hogy nincs bizonyíték semmilyen jogsértésre.

Nem ez volt az első alkalom, hogy a kormány kénytelen volt elismerni ezt a német Szcientológia Egyházak javára. Az elmúlt 20 évben a kormányzati jelentések rendszeresen részletezik, hogy nincs bizonyíték törvénysértésekre.

Indokolatlanok a vallásszabadságot sértő német intézkedések

Bár néhány német kormányzati tisztviselő továbbra sem hajlandó elfogadni a Szcientológiát vallásként, hogy így valamilyen módon igazolja a szcientológusokat célzó szisztematikus vallási megkülönböztetést Németországban, ez az álláspont nem állja ki a tények próbáját, mivel a Szcientológiát világszerte, többek között Németországban is vallásként ismerik el, és a Szcientológia Egyházat célzó megkülönböztetést az Emberi Jogok Európai Bírósága elítélte. (Lásd A Szcientológia Egyház vallási elismerései és a Szcientológia Egyház mérföldkő fontosságú döntést nyert az Európai Emberi Jogi Bíróságon.)

A lehengerlő nemzetközi elismertség kiegészíti azt az 50 német bírósági határozatot, amelyek elismerik, hogy a Szcientológia Egyház és tagjai jogosultak a vallás és a hit szabadságának a német alkotmány 4. cikkelyében biztosított védelmére. (Lásd A Szcientológia Egyház vallási elismerései és Németország.) E döntések közül kettőt az alábbiakban össze is foglalunk:

A Német Szövetségi Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság 1997-ben mérföldkő fontosságú határozatot hozott a Szcientológia Egyház idealista természetéről, ami fontos precedenst teremtett. A Szövetségi Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság nemcsak elismerte a Szcientológia vallási jellegét, de semmi szabálytalant nem talált a Neue Brücke Szcientológia-egyház adománygyűjtési gyakorlatában sem, mivel az vallási célokat és meggyőződést szolgál:

Továbbá irreleváns egy kereskedelmi tevékenység létrehozása szempontjából, hogy a tagok milyen módon finanszírozzák egyesületük tevékenységét. Az, hogy egy egyesület a nyújtott szolgáltatásokért díjazást követel, önmagában nem jelenti kereskedelmi tevékenység folytatását.

A Bíróság azt is megjegyezte, hogy a Szcientológia Egyház idealista egyesület, amely vallási és nem kereskedelmi célokat szolgál.

A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság úgy határozott, hogy egy idealista egyesület nem folytat kereskedelmi tevékenységet, amennyiben a tagság megvalósulásához szükséges olyan szolgáltatásokat nyújt tagjai számára, amelyeket a tagsági viszonytól függetlenül más szolgáltatók nem tudnak nyújtani. Ilyen körülmények között ugyanis a vállalkozó nem folytat kereskedelmi tevékenységet. (Lásd A Német Szövetségi Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság Szcientológiával kapcsolatos határozata.)

Hasonlóképpen, egy 1998-as határozatban a Hamburgi Legfelsőbb Bíróság is teljesen helyénvalónak találta az egyház adománygyűjtési gyakorlatát:

„Az egyházat vallási közösségként ismerjük el, adományok formájában történő finanszírozása nem minősül az általános nézet szerinti kereskedelmi tevékenységnek… Az [egyház] által nyújtott szolgáltatások tehát nem értékelhetők a szokásos ár-szolgáltatás nézőpontból.”

Németország magatartása sérti a nemzetközi emberi jogi törvényeket

Németországnak a nemzetközi emberi jogi törvények, valamint a német törvények értelmében kötelessége megvédeni a területén tartózkodó valamennyi személy alapvető jogait. Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya a szervezet egyik céljaként a következőt fogalmazza meg: az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásának előmozdítása és ösztönzése mindenki számára, fajra, nemre, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül.

1948-ban az ENSZ Közgyűlése elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amely „közös mércét állít fel minden nép és minden nemzet számára”. (Lásd az ENSZ Közgyűlésének kiáltványa, 1948. december 10.) A nyilatkozat 18. cikkelye, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményének 9. cikkelye egyaránt kimondja:

Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.

A gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadsághoz való konkrét jog garantálása mellett az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 2. cikkelye és az Emberi Jogok Európai Egyezményének 14. cikkelye egyaránt tartalmazza a valláson alapuló megkülönböztetésmentesség tágabb, alapvető elvét:

Mindenki, bármely megkülönböztetésre, nevezetesen fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre, vagy bármely más körülményre való tekintet nélkül hivatkozhat a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított összes jogra és szabadságra.

Az Egyetemes Nyilatkozatban foglalt jogokat ezt követően két nemzetközi szerződés is megerősítette és alátámasztotta: a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezménye, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezménye, amelyeket a Közgyűlés 1966-ban közösen fogadott el. Az Egyetemes Nyilatkozat és ez a két egyezmény együttesen alkotja az ENSZ Jognyilatkozatát.

Németország ratifikálta a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezményét (ICCPR). A Nemzetközi Egyezmény 18. cikke szorosan követi az Egyetemes Nyilatkozat megfelelő cikkének szövegét, és bővebben kifejti azt:

18. cikk

1. Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.

2. Senkit sem szabad olyan kényszernek alávetni, amely csorbítaná szabadságát, hogy az általa választott vallást vagy meggyőződést birtokolja vagy elfogadja.

3. A vallás vagy meggyőződés kinyilvánításának szabadsága csak olyan korlátozásoknak vethető alá, amelyeket törvény ír elő, és amelyekre szükség van a közbiztonság, a közegészség, az erkölcsök vagy mások alapvető jogainak és szabadságainak megvédéséhez.

1993-ban az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Bizottsága általános véleményt készített, amely konkrétan elismeri az Egyezmény 18. cikkének alkalmazását az újonnan létrehozott vallásokra. (Lásd Emberi Jogi Bizottság, Egyesült Nemzetek Szervezete, Általános vélemények, 22. számú (48) 18. cikk, ICPR, amelyet a bizottság az 1993. július 20-i 48. ülésen fogadott el, ENSZ CCPR/C/21/Rev. 1/Add. 4/1993. szeptember 27.) Az Emberi Jogi Bizottság megállapította:

„A 18. cikk alkalmazása nem korlátozódik a hagyományos vallásokra vagy a hagyományos vallásokéhoz hasonló intézményi jellemzőkkel vagy gyakorlatokkal rendelkező vallásokra és hiedelmekre. A Bizottság ezért aggodalommal tekint minden olyan tendenciára, amely bármilyen okból diszkriminál bármely vallást vagy meggyőződést, beleértve azt a tényt is, hogy azok újonnan jöttek létre, vagy olyan vallási kisebbségeket képviselnek, amelyek egy uralkodó vallási közösség ellenségességének lehetnek kitéve.”

A szektaszűrő formanyomtatványok, amelyek megkövetelik az egyénektől, hogy pozitívan nyilatkozzanak arról, hogy „nem tagjai a Szcientológia szektának”, szándékosan arra szolgálnak, hogy megköveteljék az egyéntől, hogy (1) vagy kinyilvánítsa hitét és hovatartozását, és ezért büntetést szenvedjen el, vagy (2) írásban nyilvánosan megtagadja az ilyen társulást és meggyőződést, hogy ne szenvedjen el ilyen szankciókat. Ez olyan kényszert jelent, amelynek célja a hithez való jog csorbítása, és hogy arra kényszerítsen, hogy az embert az ilyen hit visszavonására kényszerítse, és ez olyan irányelv, amely nyilvánvalóan jogellenes és ellentétes az emberi jogokkal. Amint azt az Emberi Jogi Bizottság a vallás vagy meggyőződés szabadságához való jogról szóló általános véleményében megjegyzi:

„A 18.2. cikk tiltja az olyan kényszert, amely csorbítaná a valláshoz vagy meggyőződéshez való jogot, beleértve a fizikai erőszakkal való fenyegetés alkalmazását vagy a büntetőjogi szankciók alkalmazását, hogy a hívőket vagy a nem hívőket vallási meggyőződésükhöz és gyülekezeteikhez való ragaszkodásra, illetve vallásuk vagy meggyőződésük megtagadására vagy megtérésre kényszerítsék. Az olyan irányelvek vagy gyakorlatok, amelyeknek ez a szándéka vagy eredménye, például az oktatáshoz, az orvosi ellátáshoz, a foglalkoztatáshoz vagy a 25. cikk által garantált jogokhoz és az Egyezmény egyéb rendelkezéseihez való hozzáférés korlátozása, hasonlóan összeegyeztethetetlenek a 18.2. cikkellyel. Ugyanezt a védelmet élvezik minden nem vallásos természetű hit birtokosai is.”

A német kormány nemcsak hogy nem teljesítette az e konkrét egyezmények szerinti kötelezettségeit, hanem kezdeményezte és ösztönözte a vallási megkülönböztetés szisztematikus politikáját, amely a Szcientológia valláshoz kötődő német állampolgárok ellen irányult.

Következtetés

Néhány német tisztviselő vallási diszkriminációs kampányt indított és tartott fenn a Szcientológia Egyház és hívei ellen, megsértve ezzel a vallásszabadságot és az emberi jogokat.

Ebben az időszakban és a német kormány elnyomása ellenére a Szcientológia Egyház exponenciálisan tovább terjeszkedett az egész világon. Az elmúlt 20 évben a hívek száma több millió tagra nőtt. A Szcientológia egyházak, missziók és kapcsolódó csoportok száma jelenleg 184 országban több mint 11 000.

Napjainkban a Szcientológia tovább növekszik az egész világon, és számtalan ország látja szívesen mint vallási szervezetet és értékes segítséget bármely területen, mivel a Szcientológia egyházak és híveik közösségi és társadalomjobbító programjaikkal hozzájárulnak, hogy mindenki számára jobbá tegyék az életet.

Forrás: STAND League