Tévhitek
Rólunk

Get 24/7 access to a network of 20,000+ vetted doctors Available to help you via chat, phone, and video call! With specialists in over 150 categories, you’ll find a professional for your needs.

Lorem ipsum

Lorem ipsum

Lorem ipsum dolor sit amt

Lorem ipsum dolor

A Szcientológia, avagy a hit börtöne (Going Clear) című filmről

Kapcsolódó tartalmak:

A film eredeti címe Going Clear (azaz Clearré válni), amelynek magyar verziója Szcientológia, avagy a hit börtöne címmel jelent meg. A film rendezője Alex Gibney, és Lawrence Wright 2013-ban írt, Going Clear: A szcientológia, Hollywood és a hit börtöne című könyvén alapul.

Lawrence Wright könyvében számos, megbízhatatlan forrástól származó, azóta már megcáfolt hazugságot írt le.

Egy példát ezek közül itt is bemutatunk: A Going Clear: A szcientológia, Hollywood és a hit börtöne könyv 13. oldalán Wright megpróbálja leírni, hogyan működik az E-méter, az a vallási eszköz, amelyet a Szcientológia lelkésze az auditálás vallási gyakorlata során használ. Wright azonban az auditálással és az E-méterrel kapcsolatos legalapvetőbb fogalmakat sem tudja helyesen. Azt írja: „Ha a méteren a tű jobbra mozog, az ellenállás növekszik; ha balra, csökken.” A valóságban ezzel szemben ez pont fordítva működik. Bár ez a tévedés apró dolognak tűnhet, mégis rávilágít arra a tényre, hogy Wright mennyire felületes ismerettel írta meg a könyvet, ami bizonyítja, hogy a tényleges célja nem a Szcientológia bemutatása volt. Ha ő korrekten és tisztességesen fel akarta volna tárni a témát, akkor nem ír le egy olyan butaságot, ami a gyakorlatban óriási hiba, és a vallási gyakorlat (azaz auditálás) teljes kudarcához vezet. Egy ilyen szinten „hiteles” könyv alapján nyilván csupán egy hasonló, hamis alapokon nyugvó filmet lehetett készíteni.

Ennek ellenére az alkotók szerint a film „dokumentumfilm”. A dokumentumfilm tényszerű meghatározása következő:

„Megtörtént esemény(eke)t riportszerűen vagy eredeti képek, korabeli filmfelvételek stb. felhasználásával hűen bemutató film.” (Forrás: kétkötetes Magyar Értelmező Kéziszótár)

A film azonban nyomokban sem tartalmaz a dokumentumfilm definíciójának megfelelő elemeket. Ehelyett félelemkeltő zenei aláfestésekkel és effektekkel az elejétől a végéig félelmet próbál beültetni a nézőbe a Szcientológiával kapcsolatban. Valójában nem hívhatunk dokumentumfilmnek egy ilyen mértékben szubjektív, negatív, hatásvadász alkotást.

Az alkotókat a filmkészítés során annyira nem a tények érdekelték, hogy rendre visszautasították az egyház megkereséseit, melyekkel az egyház is szerette volna saját álláspontját megosztani és a kérdésekre válaszolni.

„Gibney néhány éve elismerte, hogy alanyainak szándékosan választott elégedetlen ex-szcientológusokat, és hogy tudatosan kerülte, hogy kapcsolatba lépjen az egyházzal abban a két évben, amíg a filmen dolgozott. Kijelentette: „Az egyházzal egyet nem értőkre összpontosítottam, és csak a folyamat késői szakaszában kerestem meg az egyházat.”

Miután Gibney „megkereste” az egyházat – szimplán azért, hogy tudassa, a filmje elkészült –, visszautasította az egyháztól származó információkat és azt, hogy találkozzon, majd interjút készítsen azzal a huszonöt emberrel, akik az HBO ügyvédjének meghívására utaztak New Yorkba, hogy találkozzanak vele.”

Lásd az Egyház levele Alex Gibneynek: https://tuddmegazigazsagot.hu/tevhitek/lejarato-filmek/a-nemzetkozi-szcientologia-egyhaz-levele-a-going-clear-film-kapcsan-alex-gibneynek/

Az egyház további leveleit, melyeket Alex Gibney-nek írt, itt találhatják: https://www.freedommag.org/going-clear/videos/letters-to-alex-gibney.html

A film olyan személyeket szólaltat meg, akik már évtizedekkel korábban elhagyták az egyházat. Ehhez kapcsolódóan szeretnénk kiemelni, hogy a tudományban jól ismert tény, hogy egy vallást elhagyó személy a legkevésbé megbízható forrás az adott vallásról szóló információkkal kapcsolatban. A kiugrott egyháztagok megnyilvánulásai egy jól ismert jelenségcsoportba tartoznak, amelyről Bryan R. Wilson, az angliai Oxfordi Egyetem professzora, egyben az új vallási mozgalmak egyik leghíresebb nemzetközi kutatója, 1990-ben a következőket írta:

„A hitehagyottnak általában szüksége van önigazolásra, és arra törekszik, hogy helyrehozza a saját múltját azáltal, hogy kifogást talál egykori hovatartozására, és hibáztatja azokat, akik korábban a legközelebbi társai voltak. A hitehagyott gyakran elsajátítja azt a készséget, hogy hogyan találjon ki »viszályokkal teli történeteket«, melyek segítségével el tudja magyarázni, hogyan manipulálták, csalással, kényszerítéssel és megtévesztéssel hogyan vették rá, hogy egy szervezethez csatlakozzon, és abban maradjon, melyet most otthagy és elítél. A sajtó néha szenzációt csinál a hitehagyottakból, akik arra törekednek, hogy történeteiket és tapasztalataikat eladják az újságoknak, és ezáltal nyereségre tegyenek szert.”

Ennek a filmnek az esetében is pont ezzel a jelenséggel találkozhatunk. A szereplők szavaiból fröcsög a gyűlölet, az elfogultság és a hazugság.

A valóság azonban az, hogy amellett, hogy ezeket a személyeket több éve, akár több évtizede távolították el az egyházból – legfőképpen hivatallal való visszaélés és károkozás miatt –, mindegyikről kiderült számos olyan egyéb történet, ami enyhén szólva sem fest róluk jó képet. Ezek között olyan dolgok szerepelnek, mint a bíróságok megtévesztése, az erőszakos viselkedés, a hazudozás – hogy csak néhányat említsünk a listáról. Az alábbi linken részletes leírást találhat, egyesével bemutatva a szereplők nem éppen hízelgő múltját.

A film tehát ilyen megbízhatatlan forrásokkal mesélteti el az állítólagos negatív tapasztalataikat, és az egészet úgy mutatja be, mint a jelenben történő valóságot, miközben történeteik tele vannak hazugságokkal.

Amellett, hogy a szereplőkről egyértelműen kiderült, hogy nem megbízható források, a film pontosságát, hitelességét önmagában teljesen aláássa az a tény, hogy a film egyik főszereplője, Marty Rathbun, pár évvel később a filmmel kapcsolatban bevallotta, hogy javarészt 30–40 éves, nem bizonyított anekdotákra épült. Ezeket a rendező úgy állította össze, mintha a jelenben történnének, azzal a szándékkal, hogy félelmet keltsen. Így a film valójában nem több, mint propagandaalkotás. Marty Rathbun YouTube videójának magyar átírata elolvasható ennek a cikknek a végén.

 

A film egyértelműen egy nagyon eltorzított képet mutat be, amelyet bárki megcáfolhat, aki megnéz egy Szcientológia szervezetet, ott szóba áll szcientológusokkal vagy beleolvas a szcientologia.org.hu honlapba, belenéz a Scientology.tv adásaiba vagy veszi a fáradtságot és elolvas egy könyvet L. Ron Hubbardtól.

 

Marty Rathburn YouTube videójának magyar átirata:
Folyamatosan kaptam e-maileket olyan emberektől, akikről korábban soha nem hallottam. „Láttam a Going Clear-t (Magyarul: Szcientológia, avagy a hit börtöne), és ki vagyok borulva. A lányomnak van egy hároméves kislánya. Hallottam ezt a fránya történetet és …” de, oké, tudod, ez tipikus, de mindenféle témában kaptam őket. És gyakorlatilag mindegyik alapja az volt, hogy előbb tisztázzuk az állítások igazságtartalmát; majdnem mindegyik anachronizmuson alapult. Más szóval, felvetették nekem ezt a „közvetlen és jelenlegi veszély” érzését, és én azt válaszoltam, hogy nos, az a dolog, amit a filmben láttál, valójában állítólag 1978-ban történt, és azóta, 40 éve soha egyetlen gyerek sem volt abban a szervezetben.
„Ó, Istenem, ezt nem tudtam — és ez mindenre igaz volt, bármilyen vádakról is volt szó. Ezért mondtam azt, hogy a film végül is egy mesteri propagandadarab volt, mert az egyik dolog, amit csinált, hogy ezeket az anekdotikus dolgokat kreatív módon úgy szőtte egybe, hogy a néző elhiggye, hogy mindez most történik. Most képzeljük el, hogy bárkit vagy bármilyen szervezetet vehetnénk, és lefedhetnénk egy 60 éves időszakot. … Egyenesen a Mormon egyházat, a United way szervezetét. Oké. A Wendy’s-t, A McDonald’s-ot. Oké. Lawrence Wrightot személyesen. Alex Gibney-t, személyesen, engem személyesen, téged személyesen. Valószínűleg bárkinél vagy bármelyik szervezetnél, visszamehetsz 60 évre, és találnál egy tucatnyi olyan dolgot, amit megbánt. Oké. Most képzeld el, hogy azt a tizenkét leginkább bánni való esetet veszed elő, és a legtehetségesebb hollywoodi kreatív elmékkel, költség és idő kérdéseivel nem törődve, összefűzöd egy anyaggá, amit tényként tálalsz – és azt a benyomást kelted, hogy ezek a jellemhibák ma is jelen vannak. Bezárhatnak, vádat emelhetnek ellened másnap – és pontosan ezt tette a Szcientológiával is.
Tudjátok, és számomra ez nagyon praktikus volt, kezdetben nem láttam ezt a hatást. Amikor először láttam a filmet, azt gondoltam, hogy Istenem, talán tévedek, talán tényleg nincs benne semmi jó (megj.: a Szcientológiában), és ez tükröződik néhány interjúmban, amit készítettem. De amikor kimentem az utcára, amikor emberekkel foglalkoztam, és azzal, hogy a nézőkre hogyan hatott ez egyénileg, volt egy vagy két tucat ilyen megkeresésem, és egy-két olyan emberem is volt, akik kiakadtak, és teljesen félrevezetve azt hitték a film alapján, hogy ők vagy a családjuk valamilyen jelenlegi fenyegetéssel vagy kényszerítésekkel néznek szembe. És azt mondtam, hogy ez egyszerűen nem így van, ha megnézzük a tényeket, hogy miről is van szó.

 

Marty Rathburn YouTube videójának eredeti angol átirata:

I kept getting emails from people I never heard of before. “I saw going clear and I’m freaked out. My daughter has a three year old daughter.I heard this spunky tailor story and …” but, okay, you know that’s a typical one but I had them on all different issues, right, and virtually everyone was based, get the true truth or falsity of the accusations out of the way, almost everyone was based on anachronism. In other words, they were taking up with
me this clear and present danger and my response was, well, that thing that you saw in the film actually allegedly happened in 1978 and there hasn’t been any children in that organization in 40 years since.
“Oh God, I didn’t know that” but it was like that across the boards whether it was you know whatever the accusations were and so you know in a way that’s why I said at the end of the day, the film was really a masterful propaganda piece because one of the things it did was took these anecdotal things, right, and weaved them together in a creative fashion to make the viewer believed that all this was happening right now. Now, imagine that, you could take anyone or any organization and cover a 60-year span. … I’m straight up the Mormon church, the United way. Okay. Wendy’s, McDonald’s. Okay. Lawrence Right, personally. Alex Gibney, personally, me personally, you personally. Probably anyone or any entity you could take them go back for 60 years and find a dozen things that they regret. Okay. Now imagine taking the dozen things that you could put, the dozen things you most regret and they weave it into this thing with all of the arts and no time to be spared, no worry about expense with the greatest creative Hollywood minds, weave it together into a piece that’s presented as fact, okay, and made to look like all this character problems that these regrets may have reflected are present or alive and stocked in present time. They put you behind bars you get indicted the next day and that’s exactly what he did with Scientology. You know and to me it was very practical I didn’t initially saw that. When I first saw the film I went God man maybe I am wrong, maybe there isn’t anything good about it, right, and that’s reflected in some of my interviews that I did. But when the reverend met the road when I was dealing with people and how viewers were affected by it individually I had a dozen to two dozen inquiries like this and 2 or 1 I had people that were freaked out and completely misled, thinking that they or their family was facing some sort of present threat or dilemma based that, based on the film and I said it’s just not the case. If you get into the facts of what it is they’re talking about.