A hamis állítások túlnyomó többségét, amelyekkel – elsősorban az interneten – megpróbálják lejáratni a Szcientológia Egyházat, egy maroknyi hitehagyott, elégedetlen ex-szcientológus¹ találta ki, akiket általában valamilyen bosszú vezérel.

A bíróságok, a tudósok és az objektív és felelős kormányzati szervek rendszerint figyelmen kívül hagyják bármely vallás hitehagyottainak vallomásait, mivel hitelességük mindig gyanús, meseszerű történeteiket elkerülhetetlenül személyes érdekek motiválják, állításaikat pedig gyakran a kapzsiság táplálja, hogy a jogi eljárásokban a korábbi hitükkel szemben támasztott, kirívó és indokolatlan pénzbeli kártérítési követeléseiket alátámasszák.

Sajnálatos, hogy egyes kormányzati tisztviselők és a média képviselői továbbra is támaszkodnak a hiteltelen hitehagyottakra, hogy a Szcientológia Egyházzal és tagjaival szembeni diszkriminatív irányelveket igazoljanak. Az elmúlt évtizedekben a Szcientológia ellen irányuló, gyakorlatilag minden büntető jellegű kormányzati intézkedés olyan megalapozatlan történeteket tartalmazó tanúvallomásokon alapult, amelyeket elégedetlen hitehagyottak tettek. Amikor a bizonyítékokat végül objektív kormányzati tisztviselők vagy bíróságok is felülvizsgálták, az egyház álláspontja teljes igazolást nyert, míg a hitehagyottak hamis vádjait leleplezték, ezek hiteltelennek bizonyultak.

A hitehagyottság egy alaposan kikutatott jelenség a vallástudomány és a szociológia területén, és vezető tudósok komoly tanulmányokat szenteltek annak dokumentálására, hogy a hitehagyottak korábbi vallásukkal szembeni állításai eredendően megbízhatatlanok.

„Sem az objektív szociológiai kutató, sem a bíróság nem tekintheti eredendően hiteles vagy megbízható bizonyítékforrásnak a hitehagyottakat. Mindig úgy kell rájuk tekinteni, mint akiket személyes történetük elfogultságra tesz hajlamossá…”

A néhai Dr. Bryan R. Wilson, aki sokáig az Oxfordi Egyetem munkatársa volt, életében az új vallások szociológiájának egyik legkiemelkedőbb tudósa volt a világon. Az oxfordi All Souls College és a Brit Akadémia ösztöndíjasa, később pedig az egyetem emeritus tagja volt. 50 éven át kutatott, publikált és tartott előadásokat a vallásról és az új vallási mozgalmakról világszerte, valamint vallási szakértői véleményeket adott a brit alsóháznak, illetve a bíróságoknak.

Wilson professzor megjegyezte, hogy az új vallási mozgalmak hitehagyottai általában önigazolásra vágynak. Megpróbálják újraírni a múltjukat, hogy korábbi hovatartozásukat mentegessék, miközben azokat hibáztatják, akik korábban a legközelebbi társaik voltak. A kormányzati szerveknek, a bíróságoknak és a médiának eleve megbízhatatlan forrásnak kell tekinteniük őket:

„Sem az objektív szociológiai kutató, sem a bíróság nem tekintheti a hitehagyottat eredendően hiteles vagy megbízható bizonyítékforrásnak. Mindig úgy kell tekinteni rá, mint akit személyes története elfogultságra hajlamosít mind korábbi vallási elkötelezettségét, mind korábbi vallási hovatartozását illetően. Fel kell merülnie a gyanúnak, hogy személyes indíttatásból cselekszik, hogy önmagát igazolja és önbecsülését visszanyerje, azáltal hogy először áldozatként, majd megvilágosodott keresztes lovagként mutatja be magát. Ahogy azt különféle példák mutatták, az ilyen személy valószínűleg befolyásolható, és hajlandó felnagyítani vagy kiszínezni a sérelmeit, hogy kielégítse az újságíróknak azt a fajtáját, amelyiket inkább érdekli a szenzáció, mint az igazság objektív megállapítása.²”

Egy másik elismert szakértő, dr. Lonnie D. Kliever, a Déli Metodista Egyetem vallástudományi professzora megállapította, hogy a hitehagyottak szavahihetősége erősen megkérdőjelezhető. Dr. Kliever úgy találta, hogy a vallásokból kilépők túlnyomó többsége nem táplál rosszindulatot korábbi vallási kötődéseivel és tevékenységeivel szemben. Azonban mindig van egy sokkal kisebb számú elégedetlen egyénből – hitehagyottakból – álló csoport, akik mélyen elkötelezettek aziránt, hogy lejárassák és tevékenységeikkel lealacsonyítsák és rombolják azokat a vallási közösségeket, amelyeknek egykor hűséget fogadtak. Dr. Kliever véleménye szerint ezek a hitehagyottak:

„Torz képet közvetítenek az új vallásokról a nyilvánosság, a tudományos társadalom és a bíróságok felé, mivel könnyen elérhetőek, és lelkesen tanúskodnak korábbi vallási egyesületeik és tevékenységeik ellen. Az ilyen hitehagyottak mindig olyan forgatókönyv alapján cselekszenek, amellyel önmagukat igazolják azáltal, hogy a felelősséget tetteikért a vallási csoportra hárítják… Az ilyen hitehagyottakat a felelős újságírók, tudósok vagy jogászok aligha tekinthetik megbízható informátoroknak.³”

A bíróságok és a közigazgatási szervek is rendszeresen elutasítják a hitehagyottak csupán elmondáson alapuló tanúvallomásait, mivel azok eleve megbízhatatlanok.

Az olasz Semmítőszék (Olaszország legfelsőbb bírósága) 1997 októberében hozott egy mérföldkő jelentőségű döntést, amelyben elismerte a Szcientológia vallási jóhiszeműségét, amely döntésről úgy tartják, hogy az Európai Unió területén megadja bármilyen vallás meghatározásának mércéjét. Döntése meghozatalakor a Legfelsőbb Bíróság elutasította, hogy hitehagyottak tanúvallomására támaszkodjon, amikor megállapította, hogy a Szcientológiát más vallásokhoz hasonlóan kell kezelni.

A Legfelsőbb Bíróság feltette a kérdést, hogy honnan tudhatja egy bíróság, hogy az elégedetlen volt szcientológusok véleménye reprezentatív a volt tagok szélesebb közösségére nézve. A Bíróság ezért megállapította, hogy két, vagy akár húsz hitehagyott véleménye aligha reprezentálja azt, amit egy átlagos volt tag gondol. A Bíróság kifejezett utalást tett az ilyen tanúk eredendő megbízhatatlanságára, megfeddte az alsóbb fokú bíróságot, amiért az az egyház két hírhedt hitehagyottjára támaszkodott, és hatályon kívül helyezte az ítéletet.⁴

Hasonlóképpen, a Stuttgarti Közigazgatási Bíróság 1999-ben Baden-Württemberg német tartomány elleni döntésével elutasította a kormány koronatanújának megbízhatóságát, és megkérdőjelezte szavahihetőségét, mivel az illető egy ex-szcientológus volt, akit egy protestáns központ képzett ki arra, hogy nyilvánosan bírálja a Szcientológia Egyházat.⁵

Ezenkívül az 1990-es évek elején az Internal Revenue Service (IRS – az amerikai adóhatóság) mentességi eljárásában alaposan kivizsgált és valótlannak talált a hitehagyottak által felhozott, illegális tevékenységekre vonatkozó olyan hamis állításokat, amelyekre az IRS korábban támaszkodott, hogy hátrányos intézkedéseket hozzon az egyházzal és annak híveivel szemben, majd elismerte, hogy a Szcientológia-egyházak vallási jótékonysági szervezetek, amelyek a köz javára működnek.⁶

1. „Hitehagyott” az, aki elhagyta vallási hitét, politikai pártját, elveit vagy ügyét.
2. Wilson, Bryan R., A szektásság társadalmi összetevői, Rose of Sharon Press, 1981. A Wilson, hitehagyottak és új vallási mozgalmakból is.
3. Kliever, Lonnie, „Az új vallási mozgalmakról szóló hitehagyott tanúvallomások megbízhatósága.” Lásd még: Moss, A. „A hit feladása és a sérült identitás kezelése”, és Wright, Stuart A., „A hitehagyottak szerepének alakításában jelen lévő tényezők felderítése” az A vallási hitehagyottak politikája című anyagban, 51–74. oldal és 95–114. oldal, Praeger Publishers. Bromley, David G. (szerk.) (1998).
4. Lásd Bandera kontra Olaszország, Olaszország Legfelsőbb Bírósága, 1329-es ügyszám, 1997. október 8.
5. Stuttgarti Közigazgatási Bíróság, 16 K 3182/98 ügyszám, 1999. november 17-i határozat.
6. Az amerikai szövetségi adóhatóság által kiadott adómentességi elismerés a Szcientológia Egyháznak.