Rick Ross az 1980-as és 90-es években a kor egyik legaktívabb deprogramozójaként kereste kenyerét. Ross most úgynevezett „szektaszakértőként” hirdeti magát.

A néhai Kelley Dean tiszteletes, az Egyházak Nemzeti Tanácsának vallásszabadságért felelős ügyvezetője és a deprogramozás egyik legkitartóbb kritikusa a gyakorlatot „végtelen csoportos szellemi nemi erőszaknak” és „vallásszabadságunk legsúlyosabb megsértésének” nevezte korunkban.

Ross honlapján minden további nélkül beismeri, hogy több mint egy tucat engedély nélküli deprogramozást követett el felnőtt személyek, főleg keresztények és legalább további ennyit kiskorúak ellen. Ross ezeket az ügyeket taktikus módon elfelejti, amikor a média képviselői előtt önjelölt „szektaszakértőnek” mutatja be magát.

A szakmai képesítés hiánya

Ross képzési hátterének vizsgálata azt mutatja, hogy eltekintve attól, hogy ellenzi a kereszténységet (a keresztényeket „Biblia-döngetőknek” nevezi), nincs oktatási képesítése a vallások terén. Éppen ellenkezőleg, az egyetlen hivatalos papírja egy középiskolai érettségi. Úgy tűnik, hogy az öndicsőítés és a személyes pénzügyi haszon jelentik Ross elsődleges indítékát a keresztények és más vallások tagjai elleni támadásaihoz.

Az alapvető problémát azzal, hogy Ross „szakértőnek” adja ki magát, legjobban dr. Nancy Ammerman fogalmazta meg, aki kiemelkedő vallástudós, és az Igazságügyi Minisztérium egyik szakértője volt. Dr. Ammermant azzal bízták meg, hogy értékelje azt, ahogy Ross a BATF (Alkohol-, Dohány- és Lőfegyverügyi Hivatal) és az FBI a Branch Davidians csoportot kezelte a texasi Wacónál történt tragédia során. Ross azt állítja, hogy a színfalak mögött az FBI „tanácsadójaként” tevékenykedett.

Az Igazságügyi és a Pénzügyminisztériumnak szóló 1993. szeptemberi jelentésében dr. Ammerman különösen erős kritikával illette azt, hogy a kormány konzultált Rick Ross-szal és a mára megszűnt Cult Awareness Networkkel:

„Miközben a Branch Davidians ellen próbáltak pert indítani, a BATF kihallgatott olyan személyeket, akik a csoport korábbi tagjai voltak, és legalább egy olyan személyt, aki »deprogramozott« egy csoporttagot. Rick Rosstól, aki gyakran a Cult Awareness Networkkel (CAN) dolgozik, saját kijelentése szerint a BATF »tanácsot kért«… A Hálózatnak és Rossnak közvetlen ideológiai (és pénzügyi) érdeke fűződik ahhoz, hogy gyanút és ellenségességet keltsenek az általuk »szektáknak« nevezett csoportokkal szemben. Úgy tűnik, hogy ugyanezek a személyek voltak a fő forrásai a wacói újság által február 27-i kezdettel leközölt cikksorozatnak. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a »szektaellenes« közösségben dolgozó emberek figyelemszerzési céllal vették célba a Branch Davidianst. Bár ezek az emberek gyakran »szektaszakértőknek« nevezik magukat, a tudományos közösség biztosan nem ismeri el őket azoknak.”

A Cult Awareness Network tevékenységét az Egyházak Nemzeti Tanácsa (más szervezetek mellett) a vallásszabadságot veszélyeztetőnek tekintette, és kijelentette, hogy „a deprogramozási taktikákról egyre inkább bebizonyosodik, hogy törvénytelenek”.

Ahelyett, hogy tényszerű adatokat és konstruktív tanácsokat adtak volna, amelyek enyhíthették volna a wacói helyzetet, és életeket menthettek volna, a CAN és Ross kihasználták a feszültséget, és tovább szították azt, hogy előmozdítsák saját vallásellenes programjukat. Végül több tucat férfi, nő és gyermek halt meg.

Ross tevékenységének elfogulatlan vizsgálata meggyőzően alátámasztja azt a következtetést, hogy Ross szisztematikusan antiszociális és gyakran illegális tevékenységeket folytat. A deprogramozás, amely úgy tűnt, hogy a fő bevételi forrása volt, amíg nem szembesült egy több millió dolláros ítélettel egy olyan perben, amelyet az egyik deprogramozott áldozata indított ellene 1995-ben, ilyen tevékenység.

Ross bűnözői tevékenysége… a Cult Awareness Network bukásához vezetett, amelyről kiderült, hogy emberrablók bűnöző közvetítőcége. Az esküdtszék a CAN-re is kiszabott egy 1,8 millió dolláros büntetést, ami csődbe vitte a csoportot.

Erőszakkal és megfélemlítéssel Ross és társai különböző vallású híveket raboltak el, és akaratuk ellenére napokig fogva tartották őket, hogy kényszerítsék őket vallási meggyőződésük feladására. Mire Rosst és a CAN-t végül a bíróságon felelősségre vonták tetteikért, az egyéneknek és azok családjainak okozott kár hatalmas volt.

Ross arra szakosodott, hogy médiafigyelmet generáljon, méghozzá azzal a céllal, hogy félelmet és gyanakvást keltsen a vallási csoportokban élő egyének családtagjai körében. Ezután kihasználja ezt a félelmet, hogy rávegye őket, hogy több ezer dollárt fizessenek neki díjként, hogy kényszerrel érje el az embereknél, hogy felhagyjanak választott vallási hitükkel. Ross „sikeres” deprogramozásainak alapos vizsgálatakor nagyon gyakran összeomlott családokat és megalázott embereket találunk, akiken a deprogramozók kényszert és hazugságokat használtak, és akiket megaláztak, hogy feladják vallási meggyőződésüket.

Ismétlődő bűncselekmények

A nyilvánosan elérhető feljegyzések szerint Rosst legalább háromszor tartóztatták le, köztük betörési kísérletért, 100 000 dollár értékű ékszer elrablásáért és emberrablásért. Ezek közül két esetben el is ítélték. A harmadikban Ross tettestársai kisebb vádakban bűnösnek vallották magukat, míg Ross elkerülte, hogy bűnösnek találják. Rosst ugyanabban az emberrablási ügyben az áldozat polgári úton is beperelte, az esküdtszék pedig bűnösnek találta, több mint 3 millió dollár kártérítés megfizetésére kötelezve.

• Betörés: 1974. december 22-én a 22 éves Rick Rosst és Jeffrey Ward Nuzumot egy betörési kísérlet során a phoenixi rendőrség tetten érte és letartóztatta. Ross bűnösnek vallotta magát összeesküvés vádjában, és 10 napos börtönbüntetésre ítélték, valamint egy év próbaidőre.
• Sikkasztásos lopás: 1975. július 23-án Ross egy ékszerüzletet rabolt ki az arizonai phoenixben, ahonnan körülbelül 100 000 dollár értékű gyémántot és „értékes tárgyakat” vitt el. Átadott egy cetlit az eladónak, amelyen azzal fenyegetőzött, hogy felrobbant egy bombát, amit a boltba hozott, ha az eladó nem adja át a gyémántokat.

Később kiderült, hogy Ross és az eladó együtt szervezték meg a rablást, és megosztoztak a lopott értékeken. Mindketten beismerték a bűncselekményt, miután a rendőrség kihallgatta őket, ahogy kérkednek a rablással, és letartóztatták őket sikkasztásos lopás vádjával.

Ross azt is bevallotta a rendőrségnek, hogy a rablás előtt három hónapon át tervezte a bűncselekményt, és hogy ez idő alatt számos bűnözővel állt kapcsolatban, lopott hitelkártyákat vásárolt és használt, valamint bútorokat és háztartási készülékeket is lopott házakból.

Új bűncselekményének fényében Ross korábbi letartóztatásának próbaidejét 1975. július 29-én visszavonták, és próbaidejét négy évre meghosszabbították.

Deprogramozás: Az 1980-as években Ross csatlakozott a Cult Awareness Network-höz, a deprogramozók egyik közvetítőközpontjához. A CAN ügyvezető igazgatójának, Priscilla Coatesnak írt 1987. július 30-i levelében Ross panaszkodott, hogy nem kap elég deprogramozási ajánlást a CAN-től, és hogy „néhány szülő olyan zsugori, hogy inkább hagyja, hogy a gyerekeik »a Bibliát döngessék«, mint hogy fizessenek.”

Ross egy másik, Coatesnak írt, 1988. április 28-án kelt levelében leírja stratégiáját, hogy hogyan manipulálja a médiát, hogy népszerűsítse deprogramozóként végzett üzleti tevékenységét. Coatesnak beszélt arról az ötletéről is, hogy megjelenjen a tévében, mint valaki, aki „már deprogramozott fundamentalista keresztényeket”, hogy „felhajtson néhány [deprogramozási] ügyet Kaliforniában”.

Az emberrablási eset, amely a Ross elleni több millió dolláros ítélethez vezetett, 1991. január 18-án történt. Jason Scott, egy pünkösdi gyülekezet 18 éves tagja éppen megérkezett családja washingtoni Bellevue-ben lévő otthonába, amikor három Ross által felbérelt férfi ugrott rá. A földre szorították, majd berángatták a házba.

Ahogy Anson Shupe és Susan Darnell leírja az Ellenségeskedés ügynökei című könyvükben, az emberrablók csapata „megbilincselte a csuklóját, kötéllel összekötözte a bokáit, és fültől fülig ragasztószalaggal fogta be a száját. Végül hasra fektették a kezeit a teste alá szorítva, miközben az egyik 140 kilós deprogramozó a hátára ült… Jason háta, lábai és felsőteste tele volt zúzódásokkal, és fájt attól, hogy végighúzták a padlón, a lépcsőkön és a betonozott teraszon…”

Január 23-án az emberrablók, azt gondolva, hogy sikeresen „deprogramozták” Scottot, elvitték egy helyi étterembe, hogy „ünnepeljenek”. Scott megszökött, felhívta a rendőrséget, és megmentették. Két deprogramozót még aznap letartóztattak. Rick Ross ismét megúszta a bűnügyi vádakat.

1994-ben Scott polgári pert indított Ross ellen, amely a Cult Awareness Networköt is alperesként nevezte meg. Az esküdtszék Rosst és a többi vádlottat bűnösnek találta a polgári jogok megsértésében és gondatlanságban. Jason Scottnak 875 000 dolláros kártérítést és 4 millió dolláros büntető jellegű kártérítést ítéltek meg. További 1 millió dolláros büntető jellegű kártérítést ítéltek meg a Cult Awareness Network ellen. Miután a CAN elvesztette fellebbezéseit, csődöt jelentett, és beszüntette a működését.

Az esküdtszék által kiadott ítélet szerint Ross „meggondolatlanul cselekedett, méghozzá oly módon, amely olyan felháborító, és annyira szélsőséges volt, hogy túlmutat a tisztesség minden lehetséges határán, és amely kegyetlen és teljesen elfogadhatatlan egy civilizált közösségben”.

További adatként Ross bűnözői magatartásra való hajlamáról és mások jogainak megsértéséről, amikor Ross megtámadta a polgári emberrablási ügyben hozott ítéletet, a Bíróság helybenhagyta a büntető kártérítési ítéletet, és megjegyezte:

Nagy összegű büntető kártérítésre is szükség van… Konkrétan a Bíróság megjegyzi, hogy Mr. Ross maga vallotta be, hogy a múltban is járt már el hasonlóan, és a jövőben is folytatná a „deprogramozásokat”.

Ross bűnözői tevékenysége ebben az emberrablási ügyben a Cult Awareness Network bukásához vezetett, amelyről kiderült, hogy az emberrablók bűnöző közvetítőhálózata volt.