A TANULMÁNYRÓL
Ebben az 1994-es cikkében Bryan Ronald Wilson professzor röviden bemutatja a hittagadás történetét – például a római katolikus és a protestáns egyházak esetén –, amellyel össze lehet vetni és szembe lehet állítani a hittagadás új vallási mozgalmakra vonatkozó jelenkori értelmezését. Dr. Wilson szerint az új vallási mozgalmak hitehagyottaira (korábbi tagjaira) a tudósoknak és a médiacsatornáknak gyanakvással kell tekinteniük. „A hitehagyottnak – magyarázza – legtöbbször önigazolásra van szüksége. Igyekszik újra összerakni a saját múltját, mentséget találni a korábbi társulásaira, és azokat hibáztatni, akik korábban a legközelebbi társai voltak. Nem ritkán a hitehagyott megtanul elmondani egy »atrocitástörténetet« arról, hogy manipulációval, csalással, kényszerrel vagy megtévesztéssel vették rá a csatlakozásra vagy arra, hogy tagja maradjon egy szervezetnek, amelyet most megtagad és elítél. A hitehagyottak, akiket a sajtó rivaldafénybe állít, néha megpróbálnak profitra szert tenni azzal, hogy a tapasztalataikat újságoknak eladott vagy könyvként megjelentetett történetekben mondják el (néha »szellemírók« bevonásával). […] Mind az objektív szociológus kutatók, mind a bíróságok vonakodnak attól, hogy egy hitehagyottat hiteles vagy megbízható bizonyítékforrásnak tekintsenek – állapítja meg Dr. Wilson. – Ahogy azt több eset is mutatta, ez az ember valószínűleg könnyen befolyásolható, és kész arra, hogy felnagyítsa vagy kiszínezze a sérelmeit, hogy kielégítse azt a fajta újságírót, akit jobban érdekel egy szenzációs híranyag, mint egy objektív nyilatkozat az igazságról.”
ÉLETRAJZ
Bryan Ronald Wilson Ph. D. (1926–2004) a szociológia címzetes docense volt az Oxfordi Egyetemen. 1963-tól 1993-ig az oxfordi All Souls College munkatársa volt, majd 1993-ban nyugalmazott munkatárssá választották. Több mint ötven éven át kutatta a kisebbségi vallási mozgalmakat Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Ghánában, Kenyában, Belgiumban, Japánban és más országokban. Dr. Wilson a szociológiai doktorátusát 1955-ben szerezte a London School of Economicsban, több tucat cikk szerzője volt, és több tucat könyvet írt, illetve szerkesztett, amelyek többek között: Sects and Society: The Sociology of Three Religious Groups in Britain (1961); Patterns of Sectarianism (edited, 1967); Religious Sects (1970, fordításban is megjelent franciául, németül, spanyolul, svédül és japánul); Magic and the Millennium (1973); Contemporary Transformations of Religion (1976, fordításban is megjelent olaszul és japánul); The Social Impact of the New Religious Movements (edited, 1981); Religion in Sociological Perspective (1982); The Social Dimensions of Sectarianism (1990); és A Time to Chant: the Soka Gakkai Buddhists in Britain (1994). Kiadott munkáit 1984-ben az Oxfordi Egyetem a díszdoktori cím (D. Litt.) adományozásával ismerte el. 1992-ben a belga Leuveni Katolikus Egyetem tiszteletbeli doktorrá avatta. 1994-ben a Brit Akadémia tagjává választották.
